-
1 σκοπός
A one that watches, one that looks about or after things,παρὰ δὲ σκοπὸν εἷσεν Il.23.359
; γυναικῶν δμῳάων σ. ἐσσι, of a housekeeper, Od. l.c.: in Pi., of gods and kings, c. gen. loci, guardian, protector, Ὀλύμπου ς. O.1.54;Δάλου 6.59
; Μαγνήτων ς., of Peleus, N.5.27;τὸν ὑψόθεν σ., φύλακα βροτῶν A.Supp. 381
(lyr.); alsoσκοποὶ τῶν εἰρημένων S.Ant. 215
.2 mostly, lookout-man, watcher, stationed in some high place ([etym.] σκοπιά) to overlook a country, esp. in war, Il.2.792, Od.16.365, X.Cyr.3.2.1, 4.1.1, etc.; henceἨέλιον.. θεῶν σ. ἠδὲ καὶ ἀνδρῶν h.Cer.62
: also, game-watcher, X.Cyr. 1.6.40.3 spy, scout, Il.10.324, 526, 561 (later κατάσκοπος)σ. καὶ κατοπτῆρας στρατοῦ ἔπεμψα A.Th.36
, cf. E.Tr. 956; of a messenger who has been sent to learn tidings, S.OC35, cf. Ph. 125;σκοπός, ναῶν κατόπτας E.Rh. 557
(lyr.).II mark or object on which one fixes the eye,σκοπὸν ἄλλον, ὃν οὔ πώ τις βάλεν ἀνήρ, εἴσομαι αἴ κε τύχωμι Od.22.6
; ἀπὸ σκοποῦ away from the mark, 11.344; ἀπὸ σ. εἰρηκέναι, εἰρῆσθαι, Pl.Tht. 179c, X.Smp.2.10;παρὰ σκοπόν Pi.O.13.94
; σκοπῷ ἐπέχειν τόξον to aim at it, ib.2.89;σκοποῦ ἄντα τυχεῖν Id.N.6.27
;ἔκυρσας ὥστε τοξότης.. σκοποῦ A.Ag. 628
;ὥστε τοξόται σκοποῦ, τοξεύετ' ἀνδρὸς τοῦδε S.Ant. 1033
; ;ἐπὶ σκοπὸν βάλλειν X.Cyr.1.6.29
;παραλλάξαι τοῦ σ. καὶ ἁμαρτεῖν Pl.Tht. 194a
;ἀποτυγχάνω τοῦ σκοποῦ Id.Lg. 744a
.2 metaph., aim, end, object,οὗτος.. δοκεῖ ὁ σ. εἶναι πρὸς ὃν βλέποντα δεῖ ζῆν Id.Grg. 507d
;τὴν ἡδονὴν σ. ὀρθὸν πᾶσι ζῴοις γεγονέναι Id.Phlb. 60a
;στοχάζεσθαι σκοποῦ Id.R. 519c
;σ. τυραννικὸς τὸ ἡδύ Arist.Pol. 1311a4
, etc.; σκοπός.. nihil praebere 'his little game' is to make no allowance, Cic.Att. 15.29.2, cf. Arg. 11 Ar.Eq.b Medic., of healing, ἐπὶ τῷ πρώτῳ ς. by first intention (i.e. direct union), κατὰ δεύτερον ς. by second intention (i.e. granulation or scar tissue), Gal.1.387, cf. 10.162. -
2 σκοπός
σκοπός, ὁ (σκέπτομαι), 1) der Schauer, der genau zusieht, der Aufseher, Achtgeber; παρὰ δὲ σκοπὸν εἷσεν, Il. 23, 359; auch ἡ, Aufseherinn, ἥτε γυναικῶν δμωάων σκοπός ἐσσι κατὰ μέγαρα, Od. 22, 396. Bei Pind. bes. von Göttern und Königen, mit dem gen. des Landes oder Ortes, über welchen sie die Aufsicht od. Obhut haben, Ὀλύμπου σκοποί Ol. 1, 54, Δάλου 6, 59, Μαγνήτων N. 5, 27; Aufpasser, Lauscher, in tadelndem Sinne, Od. 22, 156; Kundschafter, Späher, der von einem hochliegenden Orte, einer Warte aus die Gegend umher beobachtet, ὃς Τρώων σκοπὸς ἷζε, Il. 2, 792; σοὶ δ' ἐγὼ οὐχ ἅλιος σκοπὸς ἔσσομαι, 10, 324, wo er sich als Spion ins feindliche Lager schleichen will, vgl. 526. 561; σκοποὶ ἷζον ἐπ' ἄκριας ἠνεμοέσσας, Od. 16, 365; οὐκ ἔλαϑε σκοπόν, Pind. P. 3, 27, σκοποὺς δὲ κἀγὼ καὶ κατοπτῆρας στρατοῠ ἔπεμψα, Aesch. Spt. 36; Suppl. 636; τὸν σκοπὸν πρὸς ναῠν ἀποστελῶ πάλιν, Soph. Phil. 125; O. C. 1098; ἀπὸ τειχέων σκοποί, Eur. Troad. 956; σκοποὺς ἔπεμψε τούςδε τῶν ἐμῶν κακῶν, El. 354, u. sonst; Xen. Cyr. 1, 6, 40 (gew. κατάσκοπος) u. Folgde, wie Pol. – 2) das in der Ferne aufgesteckte Ziel, wonach man sieht od. zielt, u. übtr., Zweck, Absicht; νῠν αὖτε σκοπὸν ἄλλον, ὃν οὖπ ω τις βάλεν ἀνήρ, εἴσομαι, αἴ κε τύχωμι, Od. 22, 6; dah. οὐ μὰν ἧμιν ἀπὸ σκοποῠ οὐδ' ἀπὸ δόξης μυϑεῖται, 11, 344, nicht vom Ziele ab, so daß der Zweck verfehlt wird; σκοποῠ τυχεῖν, Pind. N. 6, 28; ἔπεχε σκοπῷ, Ol. 2, 98; ἔλασε σκοπόν, 11, 74, er traf das Ziel, erreichte es; παρὰ σκοπόν, 13, 90; ἔκυρσας ὥς τε τοξότης ἄκρος σκοποῠ, Aesch. Ag. 614; πάντες ὥςτε τοξόται σκοποῠ, τοξε ύετ' ἀνδρὸς τοῠδε, Soph. Ant. 1020; u. in Prosa sehr geläufig: οὗτος ἔμοιγε δοκεῖ ὁ σκοπὸς εἶναι, πρὸς ὃν βλέποντα δεῖ ζῆν, Plat. Gorg. 507 d; οἷον τοξότην φαῠλον ἱέντα παραλλάξαι τοῠ σκοποῠ καὶ ἁμαρτεῖν, Theaet. 194 a; ἀποτυγχάνω σκοποῠ, Legg. V, 744 a; σκοπὸν ἐν τῷ βίῳ οὐκ ἔχειν, οὗ στοχαζομένους δεῖ ἅπαντα πράττειν, Rep. VII, 519 c; ἐπὶ σκοπὸν βάλλειν, Xen. Cyr. 1, 6, 29; σκοπὸν προέϑηκε κάλλιστον, Pol. 7, 8, 9; πρὸς τοῠτον τὸν σκοπὸν ἐποιεῖτο τὰς παρασκευάς, 15, 26, 6. – Die Accentuation des Wortes σκόπος in der ersten Bdtg ist falsch, s. Wolf Anal. II p. 469.
-
3 ἀμαριαῖον
ἀμαριαῖον, ὕδωρ, Wasser eines Grabens, Theophr. ἁμαρτάνω, aor. ἥμαρτον, ep. ἤμβροτον (aus ἥμαρτον wird mit Umlaut ἭΜΟΡΤΟΝ, daraus mit Umstellung des Ρ ἭΜΡΟΤΟΝ, des Wohllauts halber ἤμβροτον); fut. ἁμαρτήσομαι, ἁμαρτήσω nur Sp., wie άμαρτήσας als aor. I., Ep. ad. 79 (VII, 339) u. Diod. 2, 14; vgl. Lob. zu Phryn. p. 732; perf. ἡμάρτηκα; Hom. ἡμάρτανε z. B. Od. 11, 511, ἁμαρτήσεσϑαι 9, 512, ἅμαρτε 6, 116, ἁμάρτῃ 13, 214, ἁμαρτεῖν 21, 155, ἁμαρτών Iliad. 23, 857, ἤμβροτον 1 sing. Od. 22, 154, ἤμβροτες Iliad. 22, 279, ἤμβροτεν Od. 7, 292, ἤμβροτον 3 plur. Iliad. 16, 336; – nicht theilhaft sein werden, verfehlen, verlieren, vgl. μέρος, ἀμέρδω, ἀμείρω, Buttm. Lexil. 1, 137; Hom. oft, Iliad. 5, 287 ἤμβροτες, οὐδ' ἔτυχες, mit dem Speere; 13, 518 ἀλλ' ὅ γε καὶ τόϑ' ἅμαρτεν, ὁ δ' Ἀσκάλαφον βάλε δουρί; cum gen. 4, 491 τοῠ μὲν ἅμαρϑ', ὁ δὲ Λεῠκον βεβλήκει; 23, 857 ὄρνιϑος ἁμαρτών; 865 ὄρνιϑος μὲν ἅμαρτε, αὐτὰρ ὁ μήρινϑον βάλε; 16, 336 ἔγχεσι μὲν γὰρ ἤμβροτον ἀλλήλων, μέλεον δ' ἠκόντισαν ἄμφω; Od. 21, 425 οὐδέ τι τοῦ σκοποῦ ἤμβροτον; 21, 421 πελέκεων δ'οὐκ ἤμβροτε πάντων πρώτης στειλειῆς, διὰ δ' ἀμπερὲς ἦλϑε ϑύραζε ἰὸς χαλκοβαρής, d. h. πάντων τῶν πελέκεων οὐκ ἤμβροτε, ἀλλὰ ἔτυχεν, er traf alle, vgl. ἀλλά; Iliad. 10, 372 ἦ ῥα, καὶ ἔγχος ἀφῆκεν, ἑκὼν δ'ἡμάρτανε φωτός, v. l. καὶβάλεν οὐδ'ἀφάμαρτεν, ἑκὼν δ'ἡμάρτανε φωτός, s. Scholl. Aristonic. u. Lehrs Aristarch. 211; geistig verfehlen, nicht erreichen, Od. 21, 155 ἐπεὶ ἦ πολὺ φέρτερόν ἐστιν τεϑνάμεν ἢ ζώοντας ἁμαρτεῖν, οὗ ϑ' ἕνεκ' αἰεὶ ἐνϑάδ' ὁμιλέομεν, ποτιδέγμενοι ἤματα πάντα, die Heirath der Penelope nicht zu erreichen; man kann es auch intransit. nehmen = sündigen, wie Iliad. 9, 501 ὅτε κέν τις ὑπερβήῃ καὶ ἁμάρτῃ. Od. 13, 214 τίνυται ὅς τις ἁμάρτῃ; verschieden von den Genitiven des Zieles sind die Genitive Od. 11, 511 αἰεὶ πρῶτος ἔβαζε καὶ οὐχ ἡμάρτανε μύϑων, machte keine Fehler in den Reden, 7, 292 ἡ δ' οὔ τι νοήματος ἤμβροτεν ἐσϑλοῦ, sie traf das Richtige in ihrem tüchtigen Geiste, Iliad. 24, 68 οὔ τι φίλων ἡμάρτανε δώρων, machte keinen Verstoß in Betreff der Opfer, homerische Genitive der adverbialen Bestimmung; mit accus. Od. 22, 154 αὐτὸς ἐγὼ τόδεγ' ἤμβροτον, in diesem Stücke fehlte ich; = verlieren Od. 9, 512 χειρῶν ἐξ Ὀδυσῆος ἁμαρτήσεσϑαι ὀπωπῆς; – mit gen. des Zieles Aesch. Ag. 1206 u. öfter; Soph. Ai. 155; auch in Prosa, ϑηρίων. λέοντος, Xen. Cyr. 1, 4, 11. 4, 6, 4; τοῦ σκοποῦ Plat. Hipp. min. 375 a; häufiger in allgemeinerer Bdtg, verfehlen, verlustig gehen, τινός, ἡμάρτομεν Βοιωτίας, wir sind um B. gekommen, Her. 9, 7; nicht erlangen können, τινός τι, etwas von Jemandem, Soph. Phil. 231 vgl. El. 1312; τὰ τοῦδε μὲν πεπραγ μέν' ἔσται, τἀμὰ δ'ἡμαρτημένα, mein Unternehmen wird vereitelt sein; ἐσϑλῆς γυναικός Eur. Alc. 619 u. 882, des trefflichen Weibes beraubt werden; vgl. Or. 1207; ἄγρας 853; τοῦ παντός Plat. Phaedr. 235 e; ἡμάρτηται Thuc. 3, 56; ἡμαρτήϑη 2, 65; das Rechte verfehlen in etwas, γνώμης Thuc. 1, 33. 6, 78, so für γνώμῃ richtig em., vgl. aber Krüger; Her. 7, 139 τὸ ἀληϑὲς ἁμ.; übh. fehlen, irren, sündigen, bei Tragg. u. in Prosa die gewöhnlichste Bdtg, absolut Aesch. Prom. 260. 266, Plat. sehr oft; τοιαῦτα ἔπη Soph. Ai. 1075; ἁμαρτίαν ἁμ. Phil. 1233; μεγάλα ἁμαρτήματα Plat. Phaed. 113 e Legg. V, 730 a; ἀνϑρώπινα Xen. Cyr. 3, 1, 40; pass. τὰ ἡμαρτημένα, die Vergehen, Soph. O. C. 440 Tr. 1117; κακαὶ πολιτεῖαι καὶ ἡμαρτημέναι Plat. Rep. V, 449 a; εἴς τι Soph. O. C. 972; Eur. Hipp. 21. 320 Androm. 318; εἰς τὸ ϑεῖον Plat. Phaedr. 243 c; εἰς ἀνϑρώπους Alc. II, 150 a; περὶ τὸν ἔρωτα, μυϑολογίαν, Phaedr. 242 e 243 a; τὰ περὶ τὴν πόλιν ἁμαρτανόμενα Xen. Mem. 1, 2, 9; περί τινος, in Betreff einer Sache fehlen, Hell. 1, 7, 27; Dem. 20, 143; ῥήματι, in einem Worte, Plat. Gorg. 489 c; ἐν λόγοις Rep. III, 396 a.
-
4 στοχάζομαι
στοχάζομαι, dep. med., wonach zielen, zu treffen suchen, εὖ γε στοχάζει, Soph. Ant. 241; zum Zweck haben, bezwecken, berücksichtigen, τινός, τοῦ ἡδέος, Plat. Gorg. 465 a Phil. 60 a; οὗ σκοποῦ στοχαζομένους δεῖ ἅπαντα πράττειν, Rep. VII, 519 c; auch πρός τι, Legg. XII, 962 d; στοχαζόμενοι τοῦ συμβουλευομένου ἄλλα λέγουσι παρὰ τὴν ἑαυτῶν δόξαν, Rücksicht nehmend auf ihn, Lach. 178 b; vgl. auch Dem. 13, 36; οὐ γὰρ ὑμεῖς ὧν οὗτοι βούλονται στοχάζεσϑε, ἀλλὰ οὗτοι ὧν ἂν ὑμᾶς ἐπιϑυμεῖν οἴωνται, Antiph. 2 α 4; ἀνϑρώπων, Xen. Cyr. 1, 6, 29, auf Menschen zielen; übertr., τῶν κριτῶν, 8, 2, 27, sich die besten Richter aussuchen; τὰ συμφέροντα, vermuthen, Mem. 2, 2, 5; vgl. οὐ γνοῦσα λέγω, ἀλλὰ στοχασαμένη, Plat. Gorg. 464 c; Phil. 56 a; Sp., wie Pol., ἔκ τινος, 1, 14, 2. 6, 3, 2, διά τινος, 3, 68, 10, vgl. 5, 81, 4; auch = das Ziel treffen, τοῦ σκοποῦ, 6, 25, 5. Bei Luc. Nigr. 28 ist ἐστοχᾶσϑαι falscher Accent f. ἐστοχάσϑαι.
-
5 τυγχάνω
τυγχάνω ( Hom. nur einmal im imperf., Od. 14, 231), bildet seine tempp. von τεύχω, fut. τεύξομαι, aor. ἔτυχον, τύχωμι, Il. 7, 243, auch ἐτύχησα, bes. Hom.; perf. τετύχηκα, Il. 17, 748 Od. 10, 88 (intransit.), Xen. Cyr. 4, 1, 2 u. sonst, auch τέτευχα (s. τεύχω), u. auch τέτυχα, Lob. Phryn. 395 (vgl. auch ἀποτυγχάνω); – 1) treffen; bes. mit Schuß- oder Wurfwaffen, ein Ziel treffen, Hom. bes. im aor. I., τὸν δουρὶ τυχήσας, Il. 12, 394; ὅν ῥά ποτ' αὐτὸς ὑπὸ στέρνοιο τυχήσας, 4, 106; κατὰ ζωστῆρα τυχήσας, 12, 189; τὸν ϑηρητὴρ ἐτύχησε βαλών, 15, 581; ἤμβροτες, οὐκ ἔτυχες, 5, 287; καὶ βάλ' ἐπαΐσσοντα τυχὼν κατὰ δεξιὸν ὦμον, 5, 98, u. öfter, auch c. gen. bei leblosen Gegenständen, ὃς δέ κε μηρίνϑοιο τύχῃ, 23, 857; so Xen. Cyr. 8, 3, 28 An. 3, 2, 19; βαλὼν τύχοιμι, Her. 3, 35; – in allgemeinerer Bdtg, τύχε γὰρ ψαμάϑοιο βαϑείης, Iliad. 5, 587; u. so öfters von Sachen, erzielen, erlangen, erreichen, theilhaft werden, ὄφρα τάχιστα πομπῆς καὶ νόστοιο τύχῃς Od. 6, 290, φιλότητος 15, 158, αἰδοῦς 253. 258; μὴ σύ γε κεῖϑι τύχοις, mögest du nicht dahin gelangen, 12, 106; vgl. Hes. Th. 973; προφρόνων Μοισᾶν τύχοιμεν, Pind. I. 3, 61; λυρᾶν τυγχανέμεν, Ol. 2, 47; ἀμφανδὸν τυχεῖν τοπρῶτον εὐνᾶς, P. 9, 41; σκοποῦ, das Ziel treffen, N. 6, 28; τυχόντα στεφάνων, P. 10, 26; τοιούτου τυχεῖν οὐκ ἠξιώϑην, Aesch. Prom. 239; ἐξόν σοι γάμου τυχεῖν μεγίστου, 652; εἰ γὰρ τύχοιεν ὧν φρονοῠσι, Spt. 532; σύ γε μὴν πολλῶν πενϑητήρων τεύξῃ, 1055, u. öfter; τῆς σῆς δ' οὐκ ἐρῶ τιμῆς τυχεῖν, Soph. El. 356; γάμων ἐπαξίων τεύξει, 960, u. sonst oft; selbst mit doppeltem gen., ὧν δέ σου τυχεῖν ἐφίεμαι, Phil. 1299; auch οὐκ ἔστ' ἐπαίνου τοῦτον ἐξ ἐμοῦ τυχεῖν, Ant. 661; Eur., Ar. u. in Prosa; ταφῆς καλῆς, Plat. Menex. 234 c; τοῠ σκοποῦ, Legg. IV, 717 a, u. öfter; auch übertr., οὐ πάνυ ἔτυχες οὗ λέγω, Rep. VII, 523 b, du trafft es nicht; ἀληϑείας, Theaet. 186 c; τῶν ἀξίων, Xen. Cyr. 2, 2, 21, u. sonst; τινὸς παρά τινος, von Einem erlangen, 1, 6, 10. 2, 3, 8; τετευχέναι τιμῶν, D. Sic. 3, 9. Auch im schlimmen Sinne, τραυμάτων Aesch. Ag. 840, καιρίας πληγῆς 1265; κακῶν ἐρᾷς τυχεῖν, Eur. Hec. 1280; βίης τυχεῖν, der Gewalt theilhaftig werden, für »Gewalt leiden«, Her. 9, 108; κρίσεως, Plat. Phaedr. 249 a; κατηγορίας τυχεῖν, Anklage erleiden, wie κυρῆσαι, vgl. Valck. Her. 7, 208; ἰσχυρᾶς ὀργῆς παρὰ τοῦ δήμου, Dem. 24, 133; δίκης, τιμωρίας, ϑανάτων πολλῶν, Plat. Gorg. 472 d Legg. VI, 762 d IX, 869 b. – Selten c. accus., Aesch. Ag. 1203 Ch. 700; ὅσσα μηδεὶς τῶν ἐμῶν τύχοι φίλων, Soph. Phil. 507; αἰτεῖς ἃ τεύξει, O. C. 1108; u. τινός τι, 1170; vgl. Plat. οἶμαί σου τεύξεσϑαι μεϑεῖναί με, Phil. 50 d; τὶ παρά τινος, Luc. Tox. 50. – 2) absolut, das Ziel treffen, seinen Zweck erreichen, Glück haben (einen Treffer haben), οὐκ ἐτύχησεν ἑλίξας, Il. 23, 466, er hatte nicht Glück, es gelang ihm nicht; μήτε τυχήσω, wie ἢν δὲ τυχήσω, Agath. 2. 8 (V, 278. 294). – Bes. bei sagen, das Rechte treffen, Recht haben, τί δ' ἂν εἰπόντες τύχοιμεν ἄν, Aesch. Ch. 412, vgl. Ag. 1206; und ähnlich Soph. Phil. 223, ποίας πάτρας ὑμᾶς ἂν ἢ γένους ποτὲ τύχοιμ' ἂν εἰπών, vgl. 615; Ggstz von διαμαρτάνω, Plat. Theaet. 178 a; ὀρϑῶς πράττειν καὶ τυγχάνειν, Euthyd. 280 a. – Auch zufälligantreffen, begegnen, δῶρα τά οἱ ξεῖνος Λακεδαίμονι δῶκε τυχήσας, Od. 21, 13; Hes. Th. 973; vgl. Od. 14, 334. 19, 291; οἵων ὑμῶν τεύξονται, Lys. 18, 23, was für Leute sie in euch finden werden, wie Xen. ἐρωτᾶτε αὐτούς, ὁποίων τινῶν ἡμῶν ἔτυχον, An. 5, 5, 15; ἦ γὰρ παρ' ἄλλου μ' ἔλαβες οὐδ' αὐτὸς τυχών, Soph. O. R. 1039. Daher ὁ τυχών, der Einem grade in den Wurf kommt, der Erste der Beste, Plat. Rep. VIII, 539 d u. sonst; οἱ τυχόντες, alltägliche Menschen, gemeine, geringe Leute, Dem. 19, 237; vgl. Xen. Mem. 3, 9, 10; τὰ τυχόντα, das Erste das Beste, alltägliche, gemeine Dinge; μικραὶ καὶ αἱ τυχοῦσαι πράξεις, Pol. 1, 25, 6; τοῦ τυχόντος, um jeden beliebigen Preis, bes. bei Sp. häufig, wie Luc. und Plut. – So kann man erklären die bei Plat. und Folgdn nicht seltene Verbindung οἳ ὅ τι ἂν τύχωσι, τοῠτο λέγουσι, Plat. Prot. 353 a, was sie grade treffen, was ihnen nur in den Sinn kommt; ὥςτε ἴσως ὅ τι ἂν τύχω τοῦτο πείσομαι, ich werde bald alles Mögliche leiden müssen, Gorg. 522 c; ὅ τι ἂν τύχωσι τοῦτο πράττειν, Conv. 181 b, vgl. Rep. VIII, 561 d; ὅτι ἂν τύχωσι, τοῦτο πράξουσι, Crito 45 d, d. i. sie werden ganz dem Zufall überlassen sein. Vgl. noch δεῖξαι αὐτῷ, ἂν μὲν τύχῃ, ἐκείνου εἰκόνα, ἂν δὲ τύχῃ, γυναικός, Crat. 430 e. – 3) intrans., sich treffen, sich zufällig ereignen, zufällig da sein, εἴπερ τύχῃσι μάλα σχεδόν, wenn sie zufällig ganz nahe ist, Il. 11, 116; πέτρη ἠλίβατος τετύχηκε διαμπερὲς ἀμφοτέρωϑεν, Od. 10, 88, der Fels war von Natur grade da; πεδίοιο διαπρύσιον τετυχηκώς, Il. 17, 748; εἰ δ' αὖϑ', ὃ μὴ γένοιτο, συμφορὰ τύχοι, Aesch. Spt. 5; Ch. 211; τινί, Einem widerfahren, vom Unglück, ϑέλοιμ' ἂν ὡς πλείστοισι πημονὰς τυχεῖν, Prom. 346; Pers. 692 Ag. 626; οἱ' αὐτοῖς τύχοι, Soph. Phil. 275; ὅτῳ κατ' ἦμαρ τυγχάνει μηδὲν κακόν, Eur. Hec. 628. Dah. τὰ τυγχάνοντα = Zufälle, Eur. Ion 1511. Vgl. noch δισσὰς φωνὰς τὴν μὲν δικαίαν, τὴν δ' ὅπως ἐτύγχανεν, wie es grade sich traf, Eur. Hipp. 929. – Dah. von Handlungen, Unternehmungen, gel i ngen, glücken, καί μοι μάλα τύγχανε πολλά, Od. 14, 231; zu Theil werden, bes. durchs Loos zufallen, οὕνεκά μοι τύχε πολλά, weil mir von der Beute Vieles durchs Loos zufiel, Il. 11, 684. – Oft bei den Folgdn; ὡς ἔτυχεν, wie es eben ging, wie es sich traf, ἂν οὕτω τύχῃ, vielleicht, Plat. Alc. II, 150 c, ᾗ ἔτυχε, ὅπου ἔτυχε, wo sichs grade traf, an jeder beliebigen Stelle; εἰώϑει γάρ, ὁπότε τύχοι, wenn es sich so traf, zuweilen, παίζειν μου εἰς τὰς τρίχας, Phaed. 89 b; τὸ ὅπῃ ἔτυχεν, der blinde Zufall, Phil. 28 d; περιτρέχων ὅπῃ τύχοιμι, Conv. 173 a; ἐφιστάμενοι ὅπου τύχοιεν, Xen. An. 5, 4, 34; Sp. – Daher wird es bei den Attikern häufig so mit dem Participium eines andern Zeitwortes verbunden, daß der im Particip enthaltene Hauptbegriff nur die Nebenbdtg des Ungefähren, Zufälligen erhält, das Particip dah. im Deutschen mit dem Verbum finit. u. τυγχάνω durch ein Adverb., zufällig, grade, von ungefähr, übersetzt werden muß; εἰ δὲ τυγχάνω τοῖς κυρίοισι λέγων, Aesch. Ch. 678; ὅτε δεόμενος τύχοι, Eum. 696; κἀν δόμοισι τυγχάνει τὰ νῦν παρών; Soph. O. R. 757; νῦν γὰρ εὐτυχοῦσα τυγχάνεις, El. 962, u. öfter; wobei aber oft für uns das Zufällige so zurücktritt, daß diese Verbindung eine bloße Umschreibung zu sein scheint, vgl. 576 O. C. 566; Eur. Hec. 963 Or. 864 u. sonst; Ar. u. in Prosa überall: ὡμολογηκὼς τυγχάνεις, du hast zugegeben, Plat. Theaet. 165 e; ἆρ' οὖν ὁ σοφιστὴς τυγχάνει ὢν ἔμπορός τις, ist er etwa, Prot. 313 c; bestimmter heißt es κατὰ ϑεὸν γάρ τινα ἔτυχον καϑήμενος ἐνταῦϑα, Euthyd. 272 e, durch eine göttliche Fügung traf es sich, daß ich da saß; ἔτυχεν ἑστηκώς Xen. An. 1, 5, 8, u. sonst überall. – Zuweilen ist das particip. aus dem Zusammenhang zu ergänzen (bes. in Relativ- u. Bedingungssätzen), ἀνεπαύοντο ὅπου ἐτύγχανον ἕκαστος, sc. ἀναπαυόμενοι, sie ruhten aus, ein Jeder wo ers traf; ὡς ἕκαστοι ἐτύγχανον, ηὐλίζοντο, sie lagerten sich, ein Jeder wo sichs grade traf, Xen. An. 3, 1, 3. 2, 2, 17; ὃν Αϑηναῖοι ϑήσουσιν ὅταν τύχωσιν, Mem. 3, 2, 11. – So steht τυγχάνω ὤν, ich bin grade, von ungefähr, Hes. frg. 22, 13, Ar. Plut. 35, u. τυγχάνω allein für zufällig, grade sein, vgl. Schäf. Bos. ellips. p. 785 u. Lob. Phryn. 277; Phryn. verwirft diese Auslassung des Particips als unattisch, vgl. Porson Eur. Hec. 788; σωτὴρ γένοιτο Ζεὺς ἐπ' ἀσπίδος τυχών, Aesch. Spt. 502; ἀνὴρ γὰρ ἔνδον ἄρτι τυγχάνει, Soph. Ai. 9, wie νῦν δ' ἀγροῖσι τυγχάνεις, El. 305; u. mit adj. auch in Prosa, εἰ σὺ τυγχάνεις ἐπιστήμων τούτων, Plat. Prot. 313 e; εἰ δέ τι τυγχάνει ἀηδὲς καὶ ὠφέλιμον, Gorg. 502 b; Phaedr. 263 d, u. sonst.
-
6 сторожевой
επ.του φύλακα, του φρουρού ή του σκοπού•-ая вышка παρατηρητήριο σκοπού•
сторожевой судно, сторожевой катер το περιπολικό•
-ая будка η σκοπιά•
сторожевой пс το μαντρόσκυλο.
|| ως ουσ. βλ. сторожевик. -
7 προΐστημι
A Causal in these tenses, as also in [tense] pres. and [tense] aor. 1 [voice] Med., set before, once in Hom.,προστήσας [σε] πρὸ Ἀχαιῶν Τρωσὶ μάχεσθαι Il.4.156
: c. gen., π. τὸ σῶμα τοῦ σκοποῦ put his body in the way, Antipho 3.2.4 (dub. l.), cf. Plb.1.33.7.3 exhibit publicly, prostitute,π. ἐπ' οἰκημάτων D.Chr.7.133
.II [voice] Med., mostly [tense] aor. 1, put another before oneself, choose as one's leader, Hdt.1.123, 4.80: c. gen., take as one's guardian,Pl.
R. 565c, cf. 442a (cj.), 599a, D.59.37; ;στρατηγόν τινα τοῦ πολέμου π. D.Prooem. 21
.2 put before one, put in front,σκίπωνα προστήσασθαι Hdt.4.172
;τὰ ἅρματα X.HG4.1.18
; τὴν χεῖρα, so as to shade the eyes, Arist.Pr. 960a21.3 metaph., put forward as an excuse or pretence, use as a screen,τί τάδε προὐστήσω λόγῳ; E.Cyc. 319
; , etc.: c. gen., [τὴν ἀτυχίαν] τῆς κακουργίας προϊστάμενος Antipho 2.3.1
; .4 προστησώμεθα Τύρταιον put him forward, cite him as an authority, Pl.Lg. 629a.6 establish a thing before another, τοὺς ἀριθμοὺς τῆς ὑποστάσεως αὐτῶν (sc. τῶν ὄντων) Plot.6.6.15, cf. Procl.Inst. 133.B [voice] Pass., with [tense] aor. 2 [voice] Act. προὔστην: [tense] pf. προέστηκα, [ per.] 2pl.προέστατε Hdt.5.49
; inf. προεστάναι, part. προεστώς (v. infr.): [tense] fut. [tense] pf. προεστήξομαι, v. infr. 11.2:—[tense] aor. [voice] Pass. προεστάθην, v. infr.11.3:—come forward, v.l. for προς- in D.60.15.2 c.acc., approach as a suppliant,ἥ σε.. λιπαρεῖ προὔστην χερί S.El. 1378
; προστῆναι μέσην τράπεζαν dub. in Id.Fr.660.1 (fort. προσβῆναι):—in Hdt.1.86, προσστῆναι is restored.3 c. dat., stand so as to face another, :—in Hdt.1.129, προσστάς is restored.4 stand in public, be a prostitute, Aeschin.Ep.7.3, Vett. Val.16.7.II c. gen., to be set over, be at the head of,τῆς Ἑλλάδος Hdt.1.69
, 5.49;τῶν Ἀρκάδων τοὺς προεστεῶτας Id.6.74
; esp. to be chief or leader of a party, τῶν παράλων, τῶν ἐκ τοῦ πεδίου, Id.1.59;τοῦ δήμου Id.3.82
, Th.3.70, Lys. 13.7; ;τῆς πόλεως Th.2.65
; π. αὐτῶν to be their ringleader, X.An.6.2.9; π. χοροῦ, στρατεύματος, Id.Mem.3.4.3; π. τῶν πολιτειῶν head the respective parties in the state, Lys.25.9, etc.: abs., οἱ προεστῶτες, [dialect] Ion. -εῶτες, the leading men,τῶν σκυθέων Hdt.4.79
, cf. Th.3.11, etc.;οἱ προεστηκότες ἐν ταῖς πόλεσι X.HG 3.5.1
; οἱ ἐν ταῖςπόλεσι προστάντες Th.3.82
;τῷ προεστῶτι καὶ ἄρχοντι Pl.R. 428e
.2 in various relations, govern, direct, οὐκ ὀρθῶς σεωυτοῦ προέστηκας you do not manage yourself well, Hdt.2.173;π. τῆς μεταβολῆς Th.8.75
;τοῦ ἱεροῦ X.HG3.2.31
;τοῦ ἑαυτοῦ βίου Id.Mem.3.2.2
;τοῦ πράγματος D.30.18
;προεστήξομαι τῆς χωνεύσεως PCair.Zen.481.9
(iii B. C.); ἐργασίας, τέχνης, Plu.Per.24, Ath.13.612a;π. ἐνδόξου καὶ καλῆς αἱρέσεως OGI219.3
(Ilium, iii B. C.).3 stand before so as to guard,οἱ δορυφόροι Μασίστεω προέστησαν Hdt.9.107
, cf. E. Heracl. 306, etc.: hence, support, succour,πρόστητ' ἀναγκαίας τύχης S.Aj. 803
; ὁ προστὰς τῆς εἰρήνης the champion of peace, Aeschin.2.161; πάντων προστᾶσα [ δύναμις] Pl.Ti. 25b; π. τινός to be his protector, GDI1726.6 (Delph., ii B. C.), PFay.13.5 (ii B. C.);τῆς ἐναντίας π. γνώμης Plb.5.5.8
; were the authors of..,S.
El. 980; π. [ νόσου] E.Andr. 221: abs.,βέλεα.. ἀρωγὰ προσταθέντα S.OT 206
(lyr.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προΐστημι
-
8 отказать
отказать 1-кажу, скажешьρ.σ.1. αρνούμαι• απορρίπτω•отказать в помощи αρνούμαι τη βοήθεια.
|| (για γάμο) δε δέχομαι, δε συγκατατίθεμαι•она отказала ему αυτή του αρνήθηκε να τον παντρευτεί.
2. στερώ•природа -ла ему в зр-нии η φύση του στέρησε την όραση•
отказать себе в самом необходимом στερούμαι και του πιο απαραίτητου.
|| δεν παραδέχομαι δεν αναγνωρίζω•ему нельзя отказать в таланте δεν μπορώ νααρνηθώ το ταλέντο του.
3. παλ. απολύω, διώχνω αποπέμπω•отказать от места, от работы,от службы απολύω από τη θέση, τη δουλειά, την υπηρεσία.
4. (για μηχανισμούς κ.τ.τ.) σταματώ, δε δουλεύω, δε λειτουργώ. || (για μέλη του σώματος, όργανα κ.τ.τ.) δεν υπακούω ή δεν υποτάσσομαι με εγκαταλείπειπουν•ноги -лись τα πόδια δε μου το λένε•
глаза –ли η όραση με εγκατέλειψε•
голос -ал πάει η φωνή που είχα κάποτε (με εγκατέλειψε).
εκφρ.не -жите в любезности – έχετε την καλωσύνη, κάνετε μου τη χάρη.1. αρνούμαι•отказать выполнить просьбу αρνούμαι να εκπληρώσω την παράκληση.
2. παραιτούμαι από κάτι --от наследства παραιτούμαι από την κληρονομιά. || (για σχέσεις, δεσμούς κ.τ.τ.)• διακόπτω απαρνούμαι•все мой родственники -лись от меня όλοι οι συγγενείς μου με απαρνήθηκαν, δε θεωρώ δικό μου•
отказать от своей подписи αρνούμαι την υπογραφή μου•
отказать от своих слов αρνούμαι τα λόγια μου.
|| εγκταλείπω παρατώ παραιτούμαι• απαρνούμαι•доктора –лись от этого больного οι γιατροί τον αποφάσισαν αυτόν τον άρρωστο•
отказать от своего намерения παραιτούμαι του σκοπού μου•
отказать от должности παραιτούμαι από τη θέση•
отказать от престола παραιτούμαι από το θρόνο.
3. σταματώ, παύω (να υπηρετώ, να εργάζομαι, να υποτάσσομαι κ.τ.τ.).εκφρ.не -жусь(не -лся бы) – δεν αρνούμαι, δε θα αρνιόμουν ευχαρίστως•не -жусь выпить стакан чаю – ευχαρίστως θα πιώ ένα ποτήρι τσάι.отказать 2-ажу, -ажешь, παθ. μτχ. παρλθ. χρ. отказанный, βρ: -зан, -а, -о ρ.σ.μ. παλ. (για κληρονομιά) αφήνω, εγκαταλείπω κληροδοτώ. -
9 τυγχάνω
Aτύγχανον Od.14.231
, ([etym.] παρετ-) Il.11.74: [tense] fut.τεύξομαι 16.609
, Od.19.314, Ar.Eq. 112, Lys.18.23 (also as [tense] fut. [voice] Med. of τεύχω): [tense] aor. 2 ἔτῠχον, [dialect] Ep. τύχον, Il.5.287, 587, etc.; [dialect] Ep. subj. τύχωμι, -ῃσι, 7.243, 11.116; later also τετύχῃσι, Max.577; late [dialect] Ep. opt.τετύχοιμι Man.3.299
: [dialect] Ep. also [tense] aor. 1ἐτύχησα Il.15.581
, al., Hes.Fr.15: [tense] pf. τετύχηκα (intr.) Od.10.88 (part. τετυχηκώς, v.l. τετυχηώς. Il.17.748), Th. 1.32, (trans.) X.Cyr.4.1.2, Isoc.3.59; later also τέτευχα, D.21.150 (cod. S), Arist.EN 1119a10, PA 647b15, freq. later, PEnteux.6.7 (iii B. C.), UPZ123.30 (ii B. C.), PStrassb.98.10 (ii B. C.), Inscr.Prien.108.287 (ii B. C.), etc.; [dialect] Dor. [tense] pf. inf. (Cos, iii B. C.); but [dialect] Ion. [tense] plpf.ἐτετεύχεε Hdt.3.14
; τέτυχα v.l. in Ep.Hebr.8.6, v.l. in J.BJ7.5.4, ([etym.] συν- ) Aristeas 180, etc.; part.τετυχώς Jahresh.29
Beibl. 163 (Stara Zagora):—[voice] Med., [tense] aor. 1 :— [voice] Pass., [tense] impf.ἐτυγχάνετο Ant.Lib.39.3
(dub.): elsewh. in compds, [tense] aor. 1 ἐτεύχθην ([etym.] ἐν-) Plb.35.6.1: [tense] pf. τέτευγμαι ([etym.] ἐπι-) Id.6.53.2.A happen to be at a place, εἴ πέρ τε τύχῃσι μάλα σχεδόν even if she be quite near, Il.11.116; μὴ σύ γε κεῖθι τύχοις may'st thou not be there, Od.12.106; ;πεδίοιο διαπρύσιον τετυχηκώς Il.17.748
(but in these last two places the meaning may be ' has been made' (though not by human agency), cf. [γαῖα] οὐδ' εὐρεῖα τέτυκται Od.13.243
;γυναικὸς ἄρ' ἀντὶ τέτυξο Il.8.163
, etc.; v. ad fin.).2 of events, and things generally, happen to one, befall one, come to one's lot, c. dat. pers., οὔνεκά μοι τύχε πολλά because much fell to me, Il.11.684;καί μοι μάλα τύγχανε πολλά Od.14.231
; , cf. Pers. 706 (troch.);οἷ' αὐτοῖς τύχοι S.Ph. 275
;εἴ τι δεσπόταισι τυγχάνει E.Alc. 138
: abs.,εἰ δ' αὖθ', ὃ μὴ γένοιτο, συμφορὰ τύχοι A.Th.5
, cf. Ag. 347, etc.;ἄριστα πρὸς τὸ τυγχάνον E.Hel. 1290
, cf. Ion 1511.b [tense] aor. part. ὁ τυχών, the first one meets, any chance person, Hes.Th. 973, Pl.R. 539d, etc.;οἱ τ.
everyday men, the vulgar,X.
Mem.3.9.10, etc.;εἷς ἦν τῶν τ. Isoc.10.21
; οὐχ ὁ τ. ἀνήρ, of Moses, Longin.9.9: so of things, τὸ τυχόν any chance result, Pl.Ti. 46e; ; οὐχ ὁ τ. λόγος no common discourse, Pl.Lg. 723e;σύνεσιν οὐ τὰν τυχοῦσαν Archim.
Spir.Praef.; οἱ τ. φόβοι trifling fears, Lycurg.37; καίπερ τὸ τ. καταβαλοῦσιν though they may have paid a trifling sum, Str.5.2.7:—Math., τυχὸν σημεῖον any point (at random), Euc.1.5, cf. 6.9; ἄλλα, ἃ ἔτυχεν, ἰσάκις πολλαπλάσια any other equimultiples taken at random, Id.5.4.3 in [ per.] 3sg. [tense] aor. or [tense] impf., impers. (sts. also pers.) in relat. clauses, as (when, where, etc.) it (he, she, etc.) happened (may happen, etc.), i. e. anyhow, at any time, place, etc., καὶ ἀρχομένοις καὶ μεσοῦσι καὶ ὅπως ἔτυχέ τῳ at the beginning, middle, or any other point, Th.5.20; ὡς ἔτυχε ζημιοῦσθαι to be penalized just anyhow, X.Mem.3.9.13; οὐχ ὡς ἔτυχεν in no ordinary manner, Men. Sam.79, BMus.Inscr.4.481*.340 (Ephesus, ii A. D.); τὴν μὲν δικαίαν, τὴν δ' ὅπως ἐτύγχανεν just anyhow, E.Hipp. 929; ἀποτετμάσθω δύο τμάματα ὡς ἔτυχεν let two segments be cut off at random, Archim. Con.Sph.24;χώρᾳ γ' ἐν ᾗ ἔτυχε X.Oec.3.3
;ὅπου ἔτυχεν Id.Cyr.8.4.3
;ὅπου ἂν τύχῃ Pl.Prt. 242e
; sometimes,Pl.
Phd. 89b; sometimes,E.
El. 1169 (lyr.); but, at any odd time, Th.1.142;ἡνίκ' ἂν τ. D.1.3
; ἂν τύχῃ, εἰ τύχοι, it may be, Pl.Cra. 430e, Hp.Mi. 367a;τὸ δέ, εἰ ἔτυχεν, οὐχ οὕτως ἔχει Id.Cra. 439c
;εἰ οὕτως ἔτυχεν Arist.Cat. 8b12
; mere chance,Pl.
Phlb. 28d: with attraction of the relat. Pron.,τὸ οἷς ἔτυχε προσκρούειν Plu.Cic.27
;ὡμίλει ᾧ τύχοι Plb.26.1.3
;ὧν ἔτυχε πιμπλάμενος Luc.Vit.Auct.9
; οὐδὲ γὰρ ὧν ἔτυχ' ἦν they were not just any acts, D.18.130.b c. acc. et inf.,ἔτυχε ὄμβρον συνεργῆσαι Plu.Alc.28
, cf. Ael.NA5.6; ἔτυχεν ὥστε .. D.C.39.12.4 sts. the Verb agrees in person and number with the subject of the principal clause, perhaps by assimilation, ἀπαίροντες ἀπὸ τῆς Πελοποννήσου ὁπόθεν τύχοιεν, for ὁπόθεν τύχοι, Th.4.26, cf. 93, 5.56, 7.70, Pl.Tht. 179c; ὅ τι ἂν τύχωσι, τοῦτο λέγουσι they say just anything, Id.Prt. 353a;ὅ τι ἂν τύχωσι, τοῦτο πράξουτιν Id.Cri. 45d
, cf. Grg. 522c, Smp. 181b; ;ὡς ἐτύγχανον ἕκαστοι, ηὐλίζοντο X.An.2.2.17
, cf. 3.1.3;τάχ' ἄν, εἰ τύχοιεν, σωφρονέστεροι γένοιντο D.15.16
;δουλεύειν μᾶλλον ἢ μεθ' ὁποτέρου ἂν τύχωσι τούτων ἐλευθέρους εἶναι Th.8.48
; πρὸς ὀργὴν ἥν τινα τύχητε ἔστιν ὅτε σφαλέντες τὴν τοῦ πείσαντος μίαν γνώμην ζημιοῦτε yielding to the impulse of the moment, Id.3.43; Ra. 945: with attraction of the relat. Pron.,οὓς ἂν τύχῃς ἐπαινῶν Isoc.12.206
.5 neut. part. τυχόν, used abs. like ἐξόν, παρόν, etc., since it so befell,οὕτως τ. Luc.Symp.43
.b as Adv., perchance, perhaps, Isoc.4.171, X.An.6.1.20, Pl.Alc.2.140a, 150c, D.18.221, 21.41, Men.Pk. 184, 1 Ep.Cor.16.6;τ. ἴσως Epich.277
, E.Fr.953.9, Men. Epit. 287, Plb.2.58.9; τυχὸν μὲν.., τυχὸν δὲ .. Arr.An.1.10.6, etc.II joined with the part. of another Verb to express a coincidence, τύχησε γὰρ ἐρχομένη νηῦς a ship happened to be, i. e. was just then, starting, Od.14.334;ξεῖνος ἐὼν ἐτύχησε παρ' ἱπποδάμοισι Γερηνοῖς Hes.Fr.15.3
, cf. Semon.7.19, Pi.N.1.49;πρυτανεία ἣ ἂν τυγχάνῃ πρυτανεύουσα IG12.63.27
, cf. 52; τὰ νοέων τυγχάνω what I happen to have, i.e. have at this moment, in my mind, Hdt. 1.88, cf. 8.65,68.ά; ἐτετεύχεε ἐπισπόμενος Id.3.14
; ὃ τυγχάνω μαθών which I have just learnt, S.Tr. 370; παρὼν ἐτύγχανον I was by just then, Id.Aj. 748; τυγχάνει καθεύδων he is sleeping just now, Ar.V. 336 (troch.); ἔτυχον στρατευόμενοι they were just then engaged in an expedition, Th.1.104; ἔτυχε κατὰ τοῦτο καιροῦ ἐλθών he came just at this point of time, Id.7.2; ἥτις δέ τοι μάλιστα σωφρονεῖν δοκεῖ, αὕτη μέγιστα τυγχάνει λωβωμένη she is just the one who.., Semon.7.109; but freq. τυγχάνω cannot be translated at all, esp. in phrase τυγχάνω ὤν, which is simply = εἰμί, S.Aj.88, Ar.Pl.35, Pl.Prt. 313c, etc.2 the part. ὤν is sts. omitted, ; εἴ σοι χαρτὰ τυγχάνει τάδε ib. 1457; νῦν δ' ἀγροῖσι τυγχάνει ib. 313;ἔνδον γὰρ ἄρτι τυγχάνει Id.Aj.9
;εἴ τις εὔνους τυγχάνει Ar.Ec. 1141
;εἰ σὺ τυγχάνεις ἐπιστήμων τούτων Pl.Prt. 313e
, cf. Grg. 502b, R. 369b, al.: sts. τυγχάνειν is used much like εἶναι, Σωτὴρ γένοιτ' ἂν Ζεὺς ἐπ' ἀσπίδος τυχών A.Th. 520; οὐκ ἀποδάμου τυχόντος not being absent, Pi.P.4.5 (cf. τόσσαις); ποῦ χρὴ τηνικαῦτα τυγχάνειν; E.IA 730
; τ. ἐν ἐμπύροις to be engaged in.., Id.Andr. 1113; freq. in Arist., , cf. 1289b16, Top. 151b11; also in later Gr.,τὰ ἑπτάμηνα γόνιμα τυγχάνειν Sor.1.55
, cf. 69, al.;νέος πάνυ τυγχάνων PLips. 40 ii 7
(iv A. D.), etc.:—Phryn.244 rejects this usage in Attic.b τυγχάνον, = τὸ ἐκτὸς ὑποκείμενον, the external reality, e. g. αὐτὸς ὁ Δίων as distd. both from the word ([etym.] φωνή) Δίων and its meaning, Stoic.2.48.c τὰ πράγματα τυγχάνοντα καλοῦσι (sc. οἱ Στωϊκοί) , τέλος γὰρ τὸ τυχεῖν τούτων, ib.77.3 later c. inf., τυγχάνομεν ἐπιδεδωκέναι we happen to have handed in.., we have just handed in.., PTeb.796.13 (ii B. C.), cf. PSI10.1118.8 (i A. D.), 1.39.4 (ii A. D.), Heliod. et Antyll. ap. Orib.44.8.21, 25, 44.23.21, Gal. 18(2).394.B gain one's end or purpose, succeed,οὐκ ἐτύχησεν ἑλίξας Il. 23.466
;εἰ τύχῃ τις ἔρδων Pi.N.7.11
, cf. 55; τὸ τυχεῖν, = νίκη, Id.O.2.51;πείθειν.. τυγχάνειν θ' ἅμα E.Hec. 819
;εἰ τύχοιμεν Th.4.63
; τυχόντες if successful, opp. σφαλέντες, Id.3.39, cf. 82, Pi.P.10.62;τυγχάνουσι καὶ ἀποτυγχάνουσι Arist.Po. 1450a3
;ὀρθῶς πράττειν καὶ τ. Pl.Euthd. 280a
; gain one's request, Hdt.1.213 (so τυχόντα γνώμης in Th.3.42); in speaking, to be right,τί νιν καλοῦσα.. τύχοιμ' ἄν; A.Ag. 1233
, cf. Ch.14, 317 (lyr.), S.Ph. 223, OC 1580; (lyr.):—[voice] Pass., impers., αὐτῷ πρὸς τὸ ἔργον οὐδὲν ἐτυγχάνετο nothing went right, dub. in Ant.Lib. 39.3:—in part. τυχήσας or τυχών, combined with νύξε, βάλε, οὖτα, etc., pierce, wound, etc., successfully, so that the whole phrase means hit,ἔγχεϊ νύξε κατὰ κληῗδα τυχήσας Il.5.579
, cf. 858, 12.394; βάλε δουρὶ κατὰ ζωστῆρα τυχήσας ib. 189; , cf. 5.98, 582, 13.371, 397, Od.19.452, al.; also conversely,θηρητὴρ ἐτύχησε βαλών Il.15.581
;βαλὼν τύχω Hdt.3.35
; also apart from such combinations, hit, c. gen.,προβιβάντος Il.16.609
;μηρίνθοιο 23.857
;τ. τοῦ σκοποῦ Pl.Lg. 717b
, cf. R. 523b, Th.2.35, X.An.3.2.19, Ap.1: c. dupl. gen.,εἰ.. τοῦ παιδὸς.. τύχω μέσης τῆς καρδίης Hdt. 3.35
: abs.,ἤμβροτες οὐδ' ἔτυχες Il.5.287
;αἰ κε τύχωμι 7.243
, Od.22.7.II hit upon, light upon:1 meet, fall in with persons, Αακεδαίμονι.. τυχήσας having met [him] in Lacedaemon, Od.21.13: c. gen., ; τριακτῆρος ib. 172 (lyr.);ἀγαθῶν ἀνδρῶν Lys.2.5
;γυναικῶν X.Smp.9.7
: with a predicate added,μή τευ μελαμπύγου τύχῃς Archil.110
;προφρόνων Μοισᾶν τ. Pi.I.4(3).43(61)
;θεῶν ἀμεινόνων τ. E.Heracl. 351
;ἐμοῦ.. οἰκητοῦ S.OT 1450
, cf. 677;ἡμῶν τ. οἵων σε χρή E.Hel. 1300
, cf. Lys.18.23;ἐρωτᾶτε αὐτοὺς ὁποίων τινῶν ἡμῶν ἔτυχον X.An.5.5.15
;τοῦ δαίμονος.. κακοδαίμονος Ar.Eq. 112
.2 light on a thing,τύχε γάρ ἀμάθοιο βαθείης Il.5.587
; attain, obtain a thing, c. gen.,πομπῆς καὶ νόστοιο Od.6.290
;αἰδοῦς Thgn.253
, cf. 256; [ οἴκτου] A.Pr. 241;ξυγγνώμης Th.7.15
; ; of meeting with misfortunes, βίης τυχεῖν meet with, suffer violence, Hdt.9.108; τραυμάτων, κακῶν, A.Ag. 866, E.Hec. 1280; δίκης, κρίσεως, Pl.Grg. 472d, Phdr. 249a, cf. Lg. 869b: abs., have the lot or fate,ἄλλος μὲν ἀποφθίσθω ἄλλος δὲ βιώτω, ὅς κε τύχῃ Il.8.430
; (where τὴν is governed by αἰτήσας).b after Hom. also c. acc. of neut. Adj. or Pron.,τὰ πρόσφορα A.Ch. 711
, cf. Eu.30, S.OC 1106, Ph. 509 (lyr.), E.Med. 758, Hec.51: later the acc. is used more freely,τ. ἐπίστασιν Sammelb.5235.15
(i A. D.); (ii A. D.);βοήθειαν PGoodsp.Cair.15.14
(iv A. D.); (iv A. D.); .c after either case a gen. pers. may be added, obtain a thing from a person,ὧν δέ σου τυχεῖν ἐφίεμαι S.Ph. 1315
;σου τοῦτο τ. Id.OC 1168
; or the pers. may be added with a Prep.,τ. ἐπαίνου ἔκ τινος Id.Ant. 665
;παρὰ σεῖο τ. φιλότητος Od.15.158
;τιμίαν ἕδραν παρ' ἀνδρῶν A.Eu. 856
(dub.);αἰδοῦς ὑπό τινος X.Cyr.1.6.10
, cf. Mem.4.8.10, etc.: abs.,χρὴ πρὸς μακάρων τυγχάνοντ' εὖ πασχέμεν Pi.P.3.104
.d c. inf.,οἶμαί σου τεύξεσθαι μεθεῖναί με Pl.Phlb. 50d
;ἐὰν ψαῦσαι τοῦ νεκροῦ τύχωμεν Plu.Pel.33
; οὐ τυχὼν ἐπιδείξειν ( = ἐπιδεῖξαι ) not having succeeded in proving, PPetr.3p.153 (iii B. C.). (Τυ-γ-χ-άνω, with ἐτύχησα, τετύχηκα, is formed from the [tense] aor. τυχ-εῖν, which was orig. the [tense] aor. [voice] Pass. (with act. form) of τεύχω 'make'; ἔτυχε = factum est, as ἔτραφον = I was nourished (v. τρέφω); senses A.1.1-3 are the oldest and are parallel toτεύχω 11
(esp.[voice] Pass.); many of the forms belong equally to both verbs; τιτύσκομαι like wise belongs to both verbs; τ (ε) υχ- from Θ (ε) υχ-, cf. ἀποθύσκειν, ἐνθύσκει, συνθύξω, and perh. Germ. taugen 'to be capable, useful', Engl. dow, doughty.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τυγχάνω
-
10 ἐπιτυγχάνω
A : [tense] aor. 2 ἐπέτῠχον: [tense] pf.:—prop. hit the mark, τοῦ σκοποῦ, opp. ἀποτυγχάνω, Id.EN 1106b33 ;οἱ πολλὰ βάλλοντες ἐπιτυγχάνουσι πολλάκις Plu.2.438a
: hence,II light or fall upon, meet with,I c. dat. pers., Ar.Nu. 195, 535, Th.3.75 ;ἐ. γυναικὶ βιαζομένῃ Pl.Lg. 874c
: also c.dat.rei,ἐ. σορῷ Hdt.1.68
;ναυσί Th.8.34
;βιβλίῳ Luc.Dem.Enc. 27
; ἐ.[ ταῖς θύραις] ἀνεῳγμέναις to find them open, Pl.Smp. 223b.2 c.gen.pers.,μετρίου ἀνδρός Ar.Pl. 245
, cf. Plu.Art.12 : c.gen.rei,ἐ. ὁλκάδος ἀναγομένης Th.3.3
; εὐώνων ἐ. a low market, Arist.Oec. l.c.3 rarely c.acc.,τὰς ἁπλᾶς [ἐπιθυμίας] ἐν ὀλίγοις ἐπιτεύξῃ Pl. R. 431c
;ἅττ' ἂν ἐπιτύχῃς Eub.123.5
.4 abs., Ar.Ra. 570, Th.6.38 ; mostly ὁ ἐπιτυχών the first person one meets, any chance person, esp. in pl., Hdt.2.2, Antipho 2.1.1 : with neg.,οὐδὲ φαύλων ἀνδρῶν οὐδὲ τῶν ἐ. Pl.Cra. 390d
;οὐ γὰρ οἶμαι τοῦ ἐ. εἶναι.. Id.Euthphr.4a
; οὐ περὶ τοῦ ἐ. on no common matter, Id.R. 352d : without the Art., , cf. Phot.p.140R.(=gloss on Eup. 25D.).III attain to, reach, gain one's end, c.gen.rei, X.Mem. 4.2.28, D.48.3 ;εὐχωλᾶς Inscr.Cypr.134
H.(iv B.C.); (ii A.D.), etc.;τοῦ καλῶς [μειγνύναι] Pl.Phlb. 61d
; ἐ. τοῦ ἀγῶνος gain one's suit, D.48.30 ; profit by, benefit by,φιλανθρωπίας BGU 522.8
(ii A.D.): abs.,οὐ δύνασθε ἐπιτυχεῖν Ep.Jac.4.2
.2 c.part., succeed in doing, Hdt.8.101, 103 (but ζητέων ἐπιτυγχάνειν find, light upon by searching, Hp. VM24): so c. inf., Luc.Nec.6 ; γαμβροῦ ὁ ἐπιτυχὼν εὗρεν υἱόν he who is lucky in his son-in-law, Democr.272.3 c.dat.modi, to be lucky, successful in a thing,μάχῃ Aeschin.3.165
: abs., to be successful, Pl.Men. 97c, Th.3.42, Arist.Rh. 1354a9 ; ἂν ἐπιτύχῃ if she succeeds, Men.Epit. 346 ;τἆλλα ἐ. X.HG4.5.19
: also impers.,αὐτῷ οὐδὲν ἐπετύγχανε Ant.Lib.41.6
.4 [voice] Pass., turn out well, successful,Plb.
6.53.2, cf. Hipparch. ap. Stob.4.44.81, D.S.1.1, Plu.2.674a ; φάρμακον -τετευγμένον proved remedy, Heraclid.[dialect] Tarent. ap. Gal.12.403.IV c.dat.pers., converse, talk with one, Pl.Lg. 758c.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιτυγχάνω
-
11 βαλλω
(fut. βᾰλῶ - ион. βαλέω, редко βαλλήσω; aor. 2 ἔβᾰλον, pf. βέβληκα; pass.: fut. βληθήσομαι и βεβλήσομαι, aor. ἐβλήθην, pf. βέβλημαι) реже med.1) бросать, кидать, метать(τι εἰς ἅλα, ἐν πυρί, ποτὴ πέτρας, προτὴ γαίῃ Hom.; σπόρον ἐν νειοῖσιν Theocr.)
2) метать копья(ἐκ χειρός Xen.; β. καὴ τοξεύειν Dem.)
3) ронятьβ. δάκρυ Hom. — проливать слезы;
β., тж. β. τοὸς ὀδόντας Arst. — терять зубы4) надевать, приставлять, приделывать(κύκλα ἀμφὴ ὀχέεσσι Hom.)
ἐν πύλαισιν ἀκοὰν β. Eur. — приложить ухо к двери5) надевать, накидывать(αἰγίδα ἀμφ΄ ὤμοις, ῥάκος ἀμφί τινι, med. ἀμφὴ ὤμοισιν ξίφος Hom.; κρήδεμνον πλοκάμοις Anth.)
6) закидывать, забрасывать(τὸ δίκτυον εἰς τέν θάλασσαν NT.; ἀμφί τινι χεῖρας и πήχεε Hom.)
ἐπὴ γᾶν Φρυγῶν ποδὸς ἴχνος βαλεῖν Eur. — ступить на фригийскую землю7) валить, опрокидывать(τινὰ ἐν δαπέδῳ и ἐν κονίῃσι Hom.)
ἐς γόνυ τέν πόλιν β. Her. — поставить на колени, т.е. сокрушить государство8) низвергать, разрушать(οἶκον Aesch.)
9) извергать, изгонять(τινὰ γῆς ἔξω Soph.)
ἄθαπτόν τινα βαλεῖν Soph. — лишить кого-л. погребения10) ввергать, повергать(τινὰ ἐς κακόν Hom.; τινὰ εἰς δεῖμα Her. и εἰς φόβον Eur.)
βαλεῖν τινα εἰς ἔχθραν Aesch. — навлечь на кого-л. ненависть;ἐν αἰτίᾳ βαλεῖν τινα Soph. — возвести на кого-л. обвинение;τέν χώραν κινδύνῳ βαλεῖν Aesch. — подвергнуть страну опасности11) поворачивать, направлять(νῆας ἐς πόντον Hom.; ὄμματα ἑτέρωσε Hom. и πρὸς γῆν Eur.; πρὸσωπον εἰς γῆν Eur.)
12) опускать, склонять(ἑτέρωσε κάρη Hom.)
13) гнать, погонять(ἵππους πρόσθε Hom.; κάτωθε τὰ μοσχία Theocr.)
14) ударять, поражать(τινὰ δουρί Hom.; τινὰ κακοῖς Eur.)
βαλεῖν τινά τι, κατά, πρός и ὑπό τι, реже β. τινος κατά τι Hom. — ударить (ранить) кого-л. во что-л.;ἕλκος τό μιν βάλε ἰῷ Hom. — рана, которую он нанес ему стрелой:β. ψόγῳ τινά Eur. — оскорблять кого-л.;β. ἐπὴ σκοπόν Xen., τοῦ σκοποῦ Plat. и ἐπὴ σκοποῦ (v. l. ἐπίσκοπα) Luc. — попадать в цель;ἄχεϊ μεγάλῳ βεβολημένος ἦτορ Hom. — глубоко огорченный в душе;βάλλει με φθόγγος δι΄ ὤτων Soph. — до ушей моих доносится шум15) (sc. ὕμνῳ) воспевать, славить(τινά Pind.)
16) вгонять, вонзать(ἰὸν ἐνὴ στήθεσσί τινι Hom.)
17) наводить, нагонять, насылать(ὕπνον ἐπὴ βλεφάροις Hom.)
18) внушать, вселять(τί τινι ἐν θυμῷ Hom., θυμῷ Aesch. и εἰς θυμόν Soph., Plut., ἐν στήθεσσι Hom. и ἐν καρδίᾳ Pind.; λύπην τινί Soph.)
19) грузить, нагружать(μῆλα ἐν νηΐ Hom.)
20) med. погружаться21) (sc. ἑαυτόν) бросаться, устремляться, падатьἵπποι περὴ τέρμα βαλοῦσαι Hom. — кобылицы, обогнувшие столб;βάλλ΄ ἐς κόρακας! Arph. — убирайся прочь!, проваливай!;βάλλ΄ ἐς μακαρίαν! Plat. — что ты, бог с тобой!;εἰς ὕπνον βαλεῖν Eur. — заснуть22) ( о жидкости) обрызгивать, окроплять(τινά Hom., Eur.)
23) осыпать, обдавать24) наливать, вливать25) тж. med. озарять, освещать(ἀκτῖσιν Hom.; γαῖαν Eur.; σελήνη βαλλομένη διὰ θυρίδων Anth.)
26) med. насыпать, возводить(χαράκωμα πρὸς τῇ πόλει Dem.; χάρακα Polyb., Plut.)
— закладывать (κρηπῖδα Pind.; τὰς οἰκοδομίας Plat., ἀρχέν τῶν πραγμάτων Luc.)27) med. обдумывать, замышлять(τι ἐπὴ θυμῷ и μετὰ φρεσί Hom.; ἐνὴ φρεσί Hom., Hes. или ἐπ΄ ἑωυτοῦ Her.)
ἐς θυμὸν ἐβάλετο Her. — он решил28) med. зачать -
12 σκοπος
ὅ, редко Hom. ἥ1) наблюдатель, соглядатай, разведчик2) надсмотрщик, смотритель(ἥ γυναικῶν δμωάων σ. Hom.)
3) страж, хранитель(Ὀλύμπου Pind.; βροτῶν Aesch.)
σ. εἶναι τῶν εἰρημένων Soph. — быть блюстителем распоряжений4) цельσκοπὸν βάλλειν Hom. и ἐπὴ σκοπὸν βάλλειν Xen. — метить в цель;
σκοποῦ ἀποτυγχάνειν или ἁμαρτεῖν Plat. — бить мимо цели, промахиваться;παρὰ σκοπόν Pind. и ἀπὸ (τοῦ) σκοποῦ Hom., Xen., Plat. — мимо цели, т.е. невпопад, впустую -
13 συμ-βαίνω
συμ-βαίνω (s. βαίνω), 1) die Füße zusammenhalten, mit geschlossenen Füßen dastehen, nur im perf., daher διαβαίνοντες μᾶλλον ἢ συμβεβηκότες, Xen. Eq. 1, 14; ἀνδριὰς συμβεβηκώς, eine Bildsäule mit zusammenstehenden, nicht getrennten Füßen. – 2) zusammentreten, -kommen, hingehen, Τίρυνϑι συμβέβηκεν, Soph. Trach. 1142; ὃν οὐδαμοῠ φῂς οὐδὲ συμβῆναι ποδί, Ai. 1260; bes. um sich mit Einem zu besprechen, um mit ihm zu unterhandeln; sich aussöhnen, ἐκ τοῠ πολέμου καὶ τοῠ νείκους, Ar. Vesp. 867; Her. 1, 13. 82; dah. übereinkommen, δοκέοντες πάντα συμβεβάναι, 3, 146; πολλὰ ἐν ἀλλήλοις εἰπόντων καὶ οὐδὲν ξυμβάντων, Thuc. 5, 36; sich aussöhnen, μετεμέλοντο ὅτι μετὰ τὰ ἐν Πύλῳ καλῶς παρασχὸν οὐ ξυνέβησαν, 5, 14, dah. ξυμβήσεσϑαι im Ggstz von πολεμήσειν, 5, 38. 81, auch π ρός τινα, 1, 103; übereinstimmen, εἰς ταὐτὸ συμβαίνουσι τοῖς ἐμοῖς στίβοις, Aesch. Ch. 208; ὅπως ἂν ἀρτίκολλα συμβαίνῃ τάδε, 573; φανῶ δ' ἐγὼ τούτοισι συμβαίνοντ' ἴσα μαντεῖα καινά, Soph. Tr. 1154; λόγοις συμβάς, Eur. Med. 737, vgl. Andr. 232; χρησμοὶ συμβαίνουσι, Ar. Equ. 220; auch = in Erfüllung gehen, von Orakeln, καὶ δοκεῖ τὸ μαντεῖον τοὐναντίον ξυμβῆναι ἢ προςεδέχοντο, Thuc. 2, 17; Ἀϑηναίοισιν οὐ συνέβαιν' Αἰσχύλος, er ging nicht mit ihnen um, od. fand keinen Gefallen an ihnen, Ar. Ran. 806; ἐὰν ξυμβῶ τί σοι, 175; im Aeußern einander entsprechen, ähneln, gleich sein, Her. 1, 116. 2, 3; vgl. M. Ant. 5, 8, οὕτως γὰρ συμβαίνειν ποτὲ ἡμῖν λέγομεν, ὡς καὶ τοὺς τετραγώνους λίϑους ἐν τοῖς τείχεσιν ἢ ταῖς πυραμίσι συμβαίνειν (passen) οἱ τεχνῖται λέγουσι, συναρμόζοντες ἀλλήλοις ἐν ποιᾷ συνϑέσει. Bei Poll. 8, 140 ist τὰ συμβαϑέντα der Vertrag. – Bes. sich ereignen, zutreffen; Aesch. Pers. 788; ᾗ πρῶτα μὲν τὰ μητρὸς ἔχϑιστα συμβέβηκεν, Soph. El. 254; αἵ μοι συμβαίνουσ' ἆται, Eur. I. T. 148; ἴσως ἅπαντα συμβαίη καλῶς, 1055. So von Her. an häufig in Prosa, gew. c. inf., Her. 6, 103. 9, 101, συνέβη μοι πορεύεσϑαι, es traf sich, daß ich auf der Reise war, ich war eben auf der Reise; auch mit acc. c. inf., 7, 166 u. oft; bei Flgdn bes. vom Unglück, ἐάν τι συμβῇ, falls sich Etwas ereignen sollte, Dem. Lpt. 51, ein sehr gewöhnlicher Euphemismus, um nicht zu sagen, falls es schlecht gehen sollte. Selten im guten Sinne, von Statten gehen, Fortgang haben, Thuc. 3, 3, vgl. Poppo; u. Plat. εἴ μοι συμβαίνει τοῦτο ἢ καὶ ἀποτυγχάνω τοῦ σκοποῦ, Legg. V, 744 a; καλῶς συμβῆναι, Xen. Cyr. 5, 4, 7; κακῶς, Mem. 1, 2, 63; πῶς χρήσιμον ἂν ξυμβαίη ἡμῖν δουλεῦσαι, Thuc. 5, 92; auch σκοποῠντί μοι συμβαίνει πιστεῦσαι, 1, 1, ich finde mich veranlaßt zu glauben; τὰ συμβάντα, Xen. An. 3, 1, 13; φοβοῠμαι, μή τι μεῖζον κακὸν τῇ πόλει συμβῇ, Mem. 3, 5, 17; πολέμου κακῶς συμβάντος, da er einen üblen Ausgang genommen, 1, 2, 63; oft ist es wie τυγχάνω eine Umschreibung für εἶναι, nur die Behauptung milder ausdrückend, als zufälliges Ergebniß, ἆρ' οὖν συμβαίνει μέγιστον κακὸν ἡ ἀδικία καὶ τὸ ἀδικεῖν, Plat. Gorg. 479 c, u. oft, bes. mit εἶναι u. γίγνεσϑαι oder ὄν u. γιγνόμενον, u. oft bei Pol.; τὸ συμβεβηκός, zufälliger Umstand, der nicht nothwendig zum Wesen des Dings gehört, aber an ihm sich ereignet, eintritt, Arist. oft, vgl. topic. 1, 3; – zusammentreffen, von Summen beim Rechnen, Dem. 19, 60; und in der Dialektik von Schlußfolgen, die sich aus den Vordersätzen ergeben, τί ἡμῖν συμβαίνει ἐκ τῶν ὡμολογημένων, Plat. Gorg. 498; Theaet. 170 c u. oft. Bei Arist. gewöhnlich, wenn er aus den Sätzen anderer Philosophen widerlegende Consequenzen zieht.
-
14 ἀπο-τυγχάνω
ἀπο-τυγχάνω (s. τυγγάνω), verfehlen, nicht erlangen, absol. u. τινός, τοῦ σκοποῦ Plat. Legg. V, 744 a; τοῦ ὠφελιμωτάτου Theaet. 179 a; τῆς πείρας Dem. 59, 101; Ggstz ἐπιτυγχάνω Xen. Mem. 4, 2, 28; εὐτυχεῖν Hell. 7, 5, 14; κατορϑοῠν Pol. 1, 37, 8; τυγχάνω Plut. Lyc. 25; übh. unglücklich sein, ἐν ταῖς ἐπιβολαῖς Pol. 5, 98, 6; τινί D. Sic. 12, 12; ἐν οἷς μηδὲν ἀποτετυχήκασιν, bei denen man nie eine Fehlbitte gethan, Arist. rhet. 2, 6. Auch med., in derselben Bdtg; – verlieren, καὶ ὧν εἶχον Xen. Cyr. 1, 6, 45; – Pass., τοῦ πράγματος ἀποτευχϑέντος Dio Chrys. II, 205.
-
15 ἁμαρτάνω
Aἁμαρτήσομαι Od.9.512
, Th.4.55, etc.; later- ήσω Ev.Matt.18.21
, D.C.59.20, Gal.7.653, ([etym.] δι-) Hp.Praec.9, ([etym.] ἐξ-) Id.Acut. (Sp.)13: [tense] aor. 2ἥμαρτον Thgn.
, Pi., [dialect] Att.; [dialect] Ep. ἤμβροτον, but only ind.; [dialect] Aeol. [ per.] 3sg.ἄμβροτε Sapph.Supp.1.5
, inf.ἀμβρότην IG12(2).1.15
([place name] Mytilene); opt. ἁμάρτοιν (for ἁμάρτοιμι) Cratin.55 (dub.): [tense] aor. 1ἡμάρτησα Emp.115.4
(dub.), AP7.339 (Pall. or Luc.), D.S.2.14: [tense] pf.ἡμάρτηκα Hdt.9.79
, Ar.Pl. 961, etc., [dialect] Att.:—[voice] Pass., [tense] aor.ἡμαρτήθην Th.2.65
, X.Vect.4.37: [tense] pf. , Antipho 5.77, etc.: [tense] plpf.ἡμάρτητο Th.7.18
, Lys.31.20:—miss the mark, esp. of spear thrown, abs., Il.5.287, etc.;ἔρριψεν, οὐδ' ἥμαρτε A. Fr.80
: c. gen.,φωτὸς ἁ. Il.10.372
; also ; ἁ. τῆς ὁδοῦ miss road, Ar.Pl. 961;τοῦ σκοποῦ Antipho 3.4.5
.2 generally, fail of one's purpose, go wrong, abs., Od.21.155, A.Ag. 1194, etc.: c. gen.,οὔ τι νοήματος ἤμβροτεν ἐσθλοῦ Od.7.292
; μύθων ἡμάρτανε failed of good speech, 11.511; γνώμης, ἐλπίδων, βουλήσεως ἁ., Hdt.1.207, E.Med. 498, Th. 1.33,92; ἁ. τοῦ χρησμοῦ mistake it, Hdt.1.71: c. acc.,ἁ. τὸ ἀληθές Hdt.7.139
(codd., τἀληθέος Schäfer).3 fail of having, be deprived of, mostly c. gen., χειρῶν ἐξ Ὀδυσῆος ἁμαρτήσεσθαι ὀπωπῆς that I should lose my sight by Ulysses' hands, Od.9.512;τοῦ ῥυσίου θ' ἥμαρτε A.Ag. 535
;ἁ. πιστῆς ἀλόχου E.Alc. 879
, cf. 144:—once with neut. Adj., οὐ γὰρ εἰκὸς.. ἐμὲ ὑμῶν ἁμαρτεῖν τοῦτό γ' 'tis not seemly that I should ask this of you in vain, S.Ph. 231:—rare in Prose,ἡμάρτομεν τῆς Βοιωτίης Hdt.9.7
.β, cf. Th.7.50; δυοῖν κακοῖν οὐκ ἦν ἁμαρτεῖν (i.e. either one or the other) And.1.20, cf. S.El. 1320:—so μηδὲ δυοῖν φθάσαι ἁμάρτωσιν, ἢ.. ἢ .. fail to be before-hand in one of two things, Th.1.33.4 rarely, fail to do, neglect,φίλων ἡμάρτανε δώρων Il.24.68
;ξυμμαχίας ἁμαρτών A.Ag. 213
.II abs., do wrong, err, sin, Il.9.501, Semon.7.111, A.Pr. 262, S.El. 1207, etc.;ἄκοντες ἡμαρτάνομεν Pl.R. 336e
, cf. 340e, etc.:—c. part.,ἥμαρτε χρηστὰ μωμένη S.Tr. 1136
;πρόθυμος ὢν ἥμαρτες E.Or. 1630
, cf. Antipho 2.2.1: c. dat. rei,ἁ. ῥήματι Pl.Grg. 489b
; ; :—with cognate acc.,ἁμαρτίαν ἁ. S.Ph. 1249
, E.Hipp. 320: with neut. Adj. or Pron., αὐτὸς ἐγὼ τόδε γ' ἤμβροτον I erred in this, Od.22.154;πόλλ' ἁμαρτών A. Supp. 915
;ἀνθρώπινα X.Cyr.3.1.40
: in Prose more freq. ἁ. περί τινος or τι do wrong in a matter, Pl.Lg. 891e, Phdr. 242e; (codd.); ἁ. εἴς τινα sin against.., Hdt. 1.138, S.OC 968; ἐπὶ τὴν ἔλλειψιν, ἐπὶ τὸ πλεῖον, Arist.EN 1126b1, 1118b16; ; .2 [voice] Pass.,ἡμαρτήθη ὁ ἐς Σικελίαν πλοῦς Th.2.65
, etc.: in [tense] pf. part., τἀμὰ δ' ἡμαρτημένα my plans are frustrate, S.OT 621; ; :—τὰ ἡμαρτημένα, τὰ ἁμαρτηθέντα, S.OC 439, 1269, X.An. 5.8.20.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἁμαρτάνω
-
16 ἔκπτωσις
A breaking forth, escape, [ τοῦ θερμοῦ] Arist.Mete. 370a5 ; [ ὑγροῦ] Id.Resp. 480a1 ; ἡ τῶν ὄψεων ἔ. projection of rays from the sun, Id.Pr. 911b5 ; emission,πυρός Epicur.Ep.2pp.46,54
U.2 banishment, Plb.4.1.8, D.S. 13.65,PMag.Osl.1.222.3 disappointment, Ceb.7 (pl.) ; falling off,πρὸς τὸ χεῖρον Str.10.3.9
; ἔ. ψυχῆς, error, Arr.Epict.2.17.21 ; abandonment of duty, Stoic.3.163 ; missing,τοῦ σκοποῦ Plot.6.1.10
; falling away from, λόγου ib.3.7 ; [ τοῦ ἀγαθοῦ] Simp.in Epict.p.74 D.4 in argument, ἔ. εἰς ἄπειρον, regressus ad infinitum, Gal.5.79.II dislocation of a joint, Hp. Fract.I (pl.); ἔ. τῶν ὑστέρων expulsion of the afterbirth, Id.Aph.5.49 ; decay of flesh, sinews, etc., as result of erysipelas, Id.Epid.3.4 ; τῶν ἐσχαρέων ἔ. detachment of the eschars, Id.Art.II (pl.); prolapsus uteri, Aret.SD2.11.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἔκπτωσις
-
17 παρ-αλλάσσω
παρ-αλλάσσω, att. - άττω, 1) neben einander stehende Dinge abwechseln lassen, τοὺς ὀδόντας, die Zähne einer Säge so abwechseln lassen, daß der eine Zahn heraus-, der andere hineinsteht, Theophr.; daher verändern, φρένας, Soph. Ant. 298, im schlechten Sinne, verderben (s. 2); τὰ σημεῖα, vertauschen, Plat. Theaet. 194 d. – Auch vorbeigehen, vorübergehen, ἐπεὶ δὲ παρήλλαξαν οἱ πρῶτοι τὴν ἐνέδραν, Xen. Hell. 5, 1, 12; τὴν πόλιν, Pol. 5, 14, 3; τὸν ποταμόν, 15, 2, 8; τὸν τόπ ον, D. Sic. 3, 26; auch von der Zeit, τὴν ἡλικίαν, Hel. 10, 23. Daher übh. darüber hinausgehen, übertreffen, τινὰ τῷ τάχει, Arist. meteor. 1, 4; – fortgehen von Einem, τινά, Plut. Cam. 25; u. im schlimmen Sinne, übertreten, z. B. ein Gesetz, Aesch. 3, 192. – 2) intr. abweichen, verschieden sein von Etwas, γίγνεσϑαί τε ταῦτα ἀεὶ ὡςαύτως καὶ οὐδαμῇ οὐδὲν παραλλάττειν, Plat. Rep. VII, 530 d; abirren, παραλλάξαι τοῦ σκοποῦ καὶ ἁμαρτεῖν, Theaet. 194 a; ὅσα παραλλάττει τῶν πολλῶν ἐν ταῖς ἄλλαις πόλεσι δικαίων, Legg. XII, 957 b; sich entfernen, Aesch. Ag. 412; Φρύγες τὴν ἀγχοτάτω τῆς Παφλαγονικῆς σκευὴν εἶχον ὀλίγον παραλλάσσοντες, Her. 7, 73; Sp., εἶδεν γυναῖκα μηδὲν Ἐρινύος τραγικῆς παραλλάττουσαν, Plut. Dion. 55; dah. auch = sich auszeichnen, τῇ διαφορᾷ τοῦ καϑοπλισμοῠ πρὸς τὴν ἐνεστῶσαν χρείαν πολὺ παραλλάττειν, Pol. 18, 8, 2; auch impers., οὐ γάρ τι σμικρὸν παραλλάττει οὕτως ἔχον ἢ ἄλλως, es ist kein geringer Unterschied, Plat. Theaet. 169 e; – vom richtigen Wege abweichen, bes. übertr. vom Verstande kommen, wahnsinnig werden, διὰ νόσον ἤ τινα ἐνϑουσιασμὸν παραλλάξας, Plat. Tim. 71 e, öfter; Eur. Hipp. 935; Poll. 1, 15 ἐκ ϑεοῦ; – παρηλλαγμένος, unterschieden, abweichend, außerordentlich, καὶ ἴδιον Pol. 3, 55, 1, καὶ ξένη ἐπιφάνεια 2, 29, 1, öfter; παρηλλαγμένοι τοῖς μεγέϑεσιν ὄφεις, D. Sic. 17, 90; vgl. uoch διὰ τὸ παρηλλάχϑαι τὴν ἔξοδον πρὸς τὸν εἰϑισμένον καιρόν, er hatte im Vergleich mit der gewöhnlichen Zeit etwas Außerordentliches, Pol. 5, 56, 11, u. παρηλλαγμένον τῆς συνηϑείας 7, 17, 7.
-
18 ἵημι
ἵημι (ἙΩ) ἱεῖσι, att. ἱᾶσι, inf. ἱέναι, ep. ἱέμεναι, ἱέμεν; im conj. schwankt die Schreibung, ἀφιῇ Plat. Rep. VII, 520 a, ἀφίῃ Euthyphr. 5 b, μεϑίῃσι Il. 13, 234, gew. παρίωμεν, παρίωσι; impf. ἵην, im sing. gew. ἵουν, ἵεις, ἵει, über ἵειν s. ἀφίημι u. προίημι, ἵεν = ἵεσαν, Il. 12, 33, s. auch ξύνιον; fut. ἥσω; aor. I. ἦκα, ep. ἕηκα, im plur. aor. II. ἕμεν, ἕτε, ἕσαν, mit dem Augment εἱμεν, εἷτε, εἷσαν, inf. εἷναι; bei Hom. kommt dieser aor. II.vom simplex gar nicht vor, nur med. ἕντο; perf. εἷκα, εἷμαι, nachhomerisch; – in schnelle Bewegung setzen; – a) schicken, senden; zunächst von lebenden Wesen, τίς γάρ σε ϑεῶν ἐμοὶ ἄγγελον ἧκε Il. 18, 182; τοῖσι δὲ δεξιὸν ἧκεν ἐρωδιόν 10, 274; τόν ῥ' αὐτὸς Ὀλύμπιος ἧκε φόωςδε (δράκων) 2, 309; auch ἐν δὲ παρηορίῃσιν Πήδασον ἵει, er schickte den Pedasos an die Leine, spannte ihn daran, 16, 152; εἰ γάρ μ' εἰς Τάρταρον ἧκε Aesch. Prom. 154; αὐτὸν ἀπ' ἄκρας πλακός Soph. Tr. 272, schleuderte ihn; ἱέναι πέτρας ἄπο Eur. Herc. Für. 320; ἱεὶς σεαυτὸν κατὰ τοῦ τείχους Ar. Vesp. 355; selten in Prosa, συστρέψας ἑαυτὸν ὥσπερ ϑηρίον ἦκεν ἐφ' ἡμᾶς ὡς διαρπασόμενος Plat. Rep. I, 336 b. – b) einen leblosen Körper werfen, schleudern, bes. ein Geschoß; λᾶαν ἀεί. ρας ἧκ' ἐπιδινήσας Od. 9, 538; ὁ δ' οὐχ ἅλιον βέλος ἦκεν Il. 4, 498, vgl. 1, 382; δίσκοισι τέρποντο καὶ αἰγανέῃσιν ἱέντες Od. 4, 626; ἐπ' ἀλλήλοις ἵεσαν βέλεα Hes. Th. 684; ὀϊστόν Pind. Ol. 9, 12; ἐν δίσκοις I. 1, 25; ἀπὸ τόξου ἱείς N. 6, 29; χεροῖν ἰόν Soph. Tr. 564; δόρυ Eur. Rhes. 63; ϑύρσοις ἵεσαν δι' αἰϑέρα Bacch. 1099; absol., mit Auslassung des Geschosses, schießen, Il. 2, 774. 17, 515 Od. 8, 203. 9, 499; Eur. I. A. 152; τῶν μεγάλων ψυχῶν ἱεὶς οὐκ ἂν ἁμάρτοις, auf sie schleudernd, schießend, Soph. Ai. 154; ἵησι τῇ ἀξίνῃ τὸν Κλέαρχον Xen. An. 1, 5, 12; vgl. Plat. Theaet. 194 a οἷον τοξότην φαῦλον ἱέντα παραλλάξαι τοῦ σκοποῦ, wenn er schießt u. verfehlt, – c) die Stimme in Bewegung setzen, ertönenlassen, einen Laut von sich geben; ὄπα τε μεγάλην ἐκ στήϑεος ἵει καὶ ἔπεα Il. 3, 221; Od. 12, 192; βάγματα δύςϑροον αὐδάν Aesch. Pers. 637; φωνήν Ch. 556; ϑρῆνον ἐκ στηϑέων ἥσειν Spt. 847; ἔπος δυςϑρήνητον Soph. Ant. 1196; κωκυτόν Al. 838; πᾶσαν ἵης γλῶσσαν El. 586; πάσας φϑογγὰς ἱεῖσα Eur. Hec. 338; διαπρύσιον κέλαδον Hel. 1325; μηδεμίαν φωνήν Her. 2, 2; τὸν Πέρσην 'Ελλάδα γλῶσσαν ἱέντα, der hellenisch sprach, 9, 16; von Eseln, μᾶλλον πολλῷ ἵεσαν τῆς φωνῆς 4, 135; αἳ ἱᾶσι καλλίστην φωνήν Plat. Phaedr. 259 d; Rep. X, 617 b; von Instrumenten, ἄλλα μέλη τῶν χορδῶν ἱεισῶν Legg. VII, 812 d. – d) vom Wasser, ergießen, fließen lassen; Ἀξιοῦ, ὃς κάλλιστον ὕδωρ ἐπὶ γαῖαν ἵησι Il. 21, 158; mit Auslassung von ὕδωρ, ἡ δ' ἑτέρωϑεν (κρήνη) ὑπ' αὐλῆς οὐδὸν ἵησιν Od. 7, 130, sprudelt hervor, vgl. 11, 239; ἵησι σεπτὸν Νεῖλος εὔποτον ῥέος Aesch. Prom. 814, vgl. Spt. 291; auch ϑαυμαστὸν ἵει νᾶμα παμφάγου πυρός, Eur. Med. 1187, den Feuerstrom; ähnl. Τυφῶν' ἱέντα πυρπνόον διὰ στόμα λιγνὺν μέλαιναν, der hervorschnaubt, Aesch. Spt. 475. – So auch von Thränen, bei Hom., κὰδ δὲ παρειῶν δάκρυον ἧκε χαμᾶζε, ließ auf die Erde fallen, Od. 16, 191; ἵετε δάκρυ Aesch. Ch. 150. Vgl. ἐκ δ' ἄρα χειρὸς φάσγανον ἧκε χαμᾶζε, ließ das Schwert auf die Erde fallen, Od. 22, 84; Il. 12, 205; ἧκε φέρεσϑαι, ließ fallen, 21, 120 Od. 12, 442. – Vgl. auch Xen. ἧκαν ἑαυτοὺς κατὰ τῆς χιόνος εἰς τὴν νάπην, sie ließen steh hinab, An. 5, 4, 18. Und so auch sonst – e) übertr. auf trockne Dinge, bes. von Haaren, κὰδ δὲ κάρητος ἧκε κόμας, vom Haupte ließ sie die Haare herabwallen, gleichsam herabfließen, Cd. 6, 231; ἐϑείρας ἵει ἀμφὶ λόφον, er ließ die Haare um den Helmknauf als Helmbusch niederwallen, Il. 19, 383. 22, 316. Vgl. ἐκ δὲ ποδοῖϊν ἄκμονας ἧκα δύο, von deinen Beinen ließ ich zwei Ambosse herabhangen, hing sie daran, Il. 15, 19; τοῖσιν δ' ἴκμενον οὖρον ἵει, günstigen Fahrwind senden, 1, 479; ἵεσαν φυγῇ πόδα, setzten den Fuß in Bewegung, Eur. Rhes. 798; ohne πόδα, ἐπὶ Κυκλώπων ἱεὶς ϑυμέλας I. A. 152. – Med. ἵεμαι, sich in Bewegung setzen, streben wonach, begehren, verlangen, bes. c. inf., ἵετο γὰρ βαλέειν, Il. 16, 383 u. öfter; πᾶσαι δ' ἄρ' ἵεντο αἷμα μέλαν πιέειν Hes. Sc. 251; mit dem Zusatze ϑυμός, ϑυμῷ, βαλέειν δέ ἑ ἵετο ϑυμός, Il. 8, 301, ὁ δὲ ἵετο ϑυμῷ Ἰδομενῆα βαλεῖν, 13, 386. 2, 589; c. gen., ἱέμενοι πόλιος 11, 168, νίκης 23, 371, νόστοιο Od. 15, 69; öfter οἴκαδε, ἔρεβόςδε, Τροίηνδε, 19, 187; ἵετ' εὐϑὺ πρὸς τὰ νυμφικὰ λέχη Soph. O. R. 1242; Tr. 512; εἰς ὄρεα, Eur. Bacch. 140 u. öfter; ἱέμενος ῥεῖ Plat. Crat. 419 e; Phaedr. 241 b Crat. 427 a, mit der v. I. ἴεται, ἴεσϑαι, s. εἶμι. – Oft bei Hom. ἐπεὶ πόσιος καὶ ἐδητύος ἐξ ἔρον ἕντο, als sie die Begierde nach Speise u. Trank aus sich herausgeschafft harten, als sie sich gesättigt hatten, eigtl. tmesis, vgl. ἐξίημι. – Das auch hierher gerechnete ἑῶμεν s. oben besonders. – [Ι der ersten Sylbe bei Hom. u. a. Ep. gew. kurz, bei Attikern mit wenigen Ausnahmen (Aesch. Spt. 310. 493 Eur. I. A. 298) lang; aber lang ist es auch bei Hom. in den Formen des praes. u. impf. med., wie in ἵει, Il. 3, 221. 16, 152, ἱεῖσαι, Od. 12, 192, nothwendig in ἱέμεν u. ἱέμεναι; so auch in den Compositis.]
-
19 επιτυγχανω
(fut. ἐπιτεύξομαι, aor. 2 ἐπέτυχον)1) попадатьἐ. τοῦ σκοποῦ Arst. — попасть в цель;
πολλάκις ἐ. Plut. — часто попадать (в цель)2) достигать (чего-л.), (в чём-л) преуспевать(τινός Xen., Dem., τινί Aeschin. и περί τινος Polyb.)
ἐ. τοῦ ἀγῶνος Dem. — выиграть судебный процесс;ἐ. μάχῃ Aeschin. — быть счастливым в сражении;ἐ. παρά τινος ποιεῖν τι Luc. — добиться от кого-л., чтобы он что-л. сделал;ὅ μέ ἐπιτυχὼν Thuc. — потерпевший неудачу;αἱ ἐπιτετευγμέναι πράξεις Polyb. и τὰ ἐπιτετευγμένα Diod. — удачи, успехи3) встречать(ся), попадаться навстречу, (на что-л.) натыкаться(τινί Thuc., Plat., Luc. и τινός Thuc., Arph., Arst., Plut.)
εἴσιθ΄ ἵνα μέ κεῖνος ἡμῖν ἐπιτύχῃ Arph. — войди, чтобы он (т.е. Сократ) не застиг нас;ἐ. ταῖς θύραις ἀνεῳγμέναις Plat. — найти дверь открытой;ὁλκάδος ἀναγομένης ἐπιτυχών Thuc. — встретив торговое судно, готовое к отплытию;(ὅ ἐπιτυχών) (sc. ἄνθρωπος) Her., Eur., Arph., Plat.; — первый встречный, заурядный, рядовой, перен. человек простого звания4) общаться, беседовать(τινί Plat.)
-
20 τυγχανω
(fut. τεύξομαι, aor. 1 ἐτύχησα, aor. 2 ἔτῠχον - эп. τύχον, pf. τετύχηκα - поздн. τέτευχα; ион. 3 л. sing. ppf. ἐτετεύχεε)1) попадать (в цель), поражать(τινά, τι и κατά τι Hom., чаще τινός Hom., Pind., Xen.)
ὀρθότατα τοῦ σκοποῦ τ. Plat. — точно попадать в цель;ἤμβροτες, οὐδ΄ ἔτυχες Hom. — ты промахнулся, не попал;εἰ μή τι καιροῦ τυγχάνω Soph. — если я ошибаюсь;οὐ πάνυ ἔτυχες οὗ λέγω Plat. — ты не вполне угадал смысл моих слов2) попадать, оказываться; очутитьсяτύχε ἀμάθοιο Hom. — (падая), он угодил в песок
3) (случайно) встречать(ся), попадатьсяτ. φιλότητος παρά τινος Hom. — встречать любезный прием у кого-л.;πάντων τῶν χαλεπωτάτων τ. Xen. — наталкиваться на всевозможные трудности;εἰ τῆς τύχης εὐδαίμονος τύχοιτε Eur. — если вы встретитесь со счастливой судьбой, т.е. если счастье будет вам благоприятствовать4) находить, заставатьὁποίων τινῶν ἡμῶν ἔτυχον Xen. — (спросите их), что нашли они у нас, т.е. как мы обошлись с ними
5) получать, достигатьτυχεῖν τινος οἰκητοῦ Soph. — дать приют кому-л.;
θεῶν τυχεῖν Eur. — заручиться поддержкой богов;τ. τί τινος Xen. — получать что-л. у кого-л.;νόστοιο τυχεῖν παρά τινος Hom. — дождаться благодаря кому-л. возвращения;τεύξει τάχα Soph. — ты вскоре добьешься (своего);ἐπαίνου ἔκ τινος τυχεῖν Soph. — заслужить чью-л. похвалу;τραυμάτων εἰ τόσων ἐτύγχανεν Aesch. — если он получил столько ран;ἀληθείας τυχεῖν Plat. — постичь истину;τῆς τελευτῆς τυχεῖν Xen. — найти свою гибель;τ. δίκης τε καὴ τιμωρίας Plat. — подвергаться судебному преследованию и наказанию6) иметь удачу, преуспеватьοὐκ ἐτύχησεν ἑλίξας Hom. — он неудачно повернул (колесницу);
καὴ ἄγαν εἰ τύχοιμεν Thuc. — даже если нам очень повезет;ὅ μέ τυχὼν γνώμης Thuc. — тот, чье мнение отвергнуто;τῆς ἑκάστου βουλήσεως τυχεῖν Thuc. — угодить желанию каждого;τὸ τυχεῖν Pind. — удача, успех7) выпадать на долю8) случаться, приключатьсяὅς κε τύχη Hom. — как у кого выйдет (получится);
τ. καλῶς Aesch. — удачно складываться;ἄλγη ἐν Ἀτρέως δόμοις τυχόντα Aesch. — несчастья, случившиеся в доме Атрея;εἴ τι τυγχάνει τινί Eur. — если что-л. (дурное) приключится с кем-л.;πρὸς τὸ τυγχάνον и πρὸς τὰ τυγχάνοντα νῦν Eur. — при данных обстоятельствах;ὅπως (ὡς) ἔτυχε Thuc., Xen., Polyb. — как пришлось, как-нибудь;ὅταν τύχῃ Thuc., Xen. — если придется, при случае;τὰ τυχόντα Polyb., Luc. — случайные, т.е. незначительные обстоятельства;οἱ τυχόντες (ἄνθρωποι) Xen., Dem. — первые встречные, т.е. рядовые люди;ὅπου ἂν τύχῃ τῶν λεγομένων Plat. — в любом месте речи;οὐχ ὧν ἔτυχεν ἦν Dem. — (это дело) было не из обычных;τυχόν Xen. etc. — возможно, пожалуй;τυχὸν καὴ ἕτερόν τι προσαπολαύσῃς Plat. — а может быть тебе и еще кое-что попадет;τυχὸν ἴσως εἴποι τις ἄν Polyb. — кто-нибудь, пожалуй, скажет9) (в качестве вспомогательного глагола с причастием другого глагола, - причастие ὤν часто опускается, - действие второго глагола приобретает оттенок случайности, совпадения и т.п.)τὰ νοέων τυγχάνω Her. — то, что я как раз теперь думаю;
τυγχάνει καθεύδων Arph. — в данный момент он спит;τύγχανε εὖ βουλευόμενος Her. — постарайся хорошо обдумать (положение);ἔτυχον καθήμενος ἐνταῦθα Plat. — случилось (вышло) так, что я там сидел;παρὼν ἐτύγχανε Xen. — он как раз присутствовал;ἐτύγχανον λέγων Xen. — тогда (по этому поводу) я сказал10) иногда быть, пребывать, находитьсяὃν πέρι πέτρη τετύχηκε Hom. — (порт), вокруг которого протянулась скала;
ἔνδον ἁνέρ ἄρτι τυγχάνει Soph. — теперь он как раз у себя;ἀνεπαύοντο ὅπου ἐτύγχανεν ἕκαστος Xen. — они расположились на отдых вповалку ( точнее где кто находился);ἡμᾶς δὲ ποῦ χρέ τηνικαῦτα τ. ; Eur. — где же нам тем временем быть?;διασαφῆσαι τί ποτε τυγχάνει τὸ δηλούμενον ὑπὸ τοῦ λόγου Arst. — разъяснить, что же такое есть выражаемое определением
См. также в других словарях:
σκοπός — Ορεινός οικισμός (189 κάτ., υψόμ. 760 μ.), στην επαρχία Φλώρινας, του ομώνυμου νομού. Είναι έδρα της ομώνυμης κοινότητας (106 τ. χλμ.,189 κάτ.). * * * (I) ο, ΝΑ, και σκοπός, ἡ, Α φρουρός νεοελλ. στρ. οπλίτης που τάσσεται σε ορισμένη θέση, τη… … Dictionary of Greek
τελολογία — Φιλοσοφική θεωρία κατά την οποία ο λόγος ύπαρξης όλων των πραγμάτων ταυτίζεται με τον σκοπό (τέλος) προς τον οποίο κατευθύνονται. Σύμφωνα με μια περίφημη ανάλυση του Καντ, η ύπαρξη των πραγμάτων μπορεί να θεωρηθεί ότι υπόκειται σε δύο κατηγορίες… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Φιλοσοφία και Σκέψη — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΦΙΛΟΣΟΦΙΑ Η φιλοσοφία ως κατανοητικός λόγος Όταν κανείς δοκιμάζει να προσεγγίσει την αρχαία ελληνική φιλοσοφία, πρωτίστως έρχεται αντιμέτωπος με το ερώτημα για τη γένεσή της. Πράγματι, η νέα ποιότητα των φιλοσοφικών θεωρήσεων της… … Dictionary of Greek
παΐδι — Από βιολογική άποψη θεωρείται π. ο άνθρωπος από τη γέννησή του μέχρι τα 9 του χρόνια ή και μέχρι τα 11 14, ανάλογα με τους επιστήμονες οι οποίοι έχουν ασχοληθεί με το θέμα. Η επιστήμη που ασχολείται με το π. είναι σχετικά νέα. Οι αρχαίοι… … Dictionary of Greek
παιδί — Από βιολογική άποψη θεωρείται π. ο άνθρωπος από τη γέννησή του μέχρι τα 9 του χρόνια ή και μέχρι τα 11 14, ανάλογα με τους επιστήμονες οι οποίοι έχουν ασχοληθεί με το θέμα. Η επιστήμη που ασχολείται με το π. είναι σχετικά νέα. Οι αρχαίοι… … Dictionary of Greek
Ντεκάρ, Ρενέ — (Rene Descartes, Λα E, Τουρέν 1596 – Στοκχόλμη 1650). Γάλλος φιλόσοφος και μαθηματικός. Σπούδασε έως το 1612 στο κολέγιο των ιησουιτών Λα Φλες. Από την οικογένειά του προοριζόταν για το στρατιωτικό επάγγελμα· στρατεύτηκε στην υπηρεσία του ηγεμόνα … Dictionary of Greek
περί — ΝΜΑ, με αναστροφή πέρι, θεσσαλ., δελφ. και αιολ τ. περ, ελεατ. τ. παρ Α πρόθεση η οποία συντάσσεται: 1. με γεν. α) (για δήλωση τού αντικειμένου, τού θέματος για το οποίο γίνεται λόγος ή για το οποίο ενδιαφέρεται κάποιος), για, σχετικά με..., όσον … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Γραμματεία και Λογοτεχνία — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΙΣΤΟΡΙΟΓΡΑΦΙΑ H λέξη ιστορία συνδέεται ετυμολογικά με τη ρίζα Fιδ , η οποία σημαίνει «βλέπω», και υπό αυτή την έννοια ιστορία είναι η αφήγηση που προκύπτει από έρευνα βασισμένη στην προσωπική παρατήρηση. Τα κείμενα των αρχαίων… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Τέχνη (Αρχαιότητα) — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΤΕΧΝΗ Η απαρχή της αρχαίας ελληνικής τέχνης τοποθετείται συνήθως περί το 1100 π.Χ., μετά την κάθοδο των Δωριέων. Μετά την αποκρυπτογράφηση της Γραμμικής Β’ και την ανάγνωση των πινακίδων των ανακτόρων της Πύλου, των Μυκηνών, των… … Dictionary of Greek
αυτοκίνητο — Όχημα το οποίο κινείται με κινητήρα που έχει πάνω του και το οποίο δεν σέρνεται από εξωτερική δύναμη. Γενικά χερσαίο όχημα που είναι κατασκευασμένο για να κινείται κατά κανόνα σε δρόμους και αντλεί την απαραίτητη για την κίνησή του ωστική δύναμη… … Dictionary of Greek
εργασία — Με τον όρο ε. εννοούμε κάθε ανθρώπινη ενέργεια που έχει σκοπό την παραγωγή αγαθών, υπηρεσιών ή πληροφοριών που χρειάζονται στους ίδιους τους ανθρώπους. Στην ιστορία του ανθρώπου η ε. εμφανίζεται ως κοινωνική ενέργεια, που προσφέρεται δηλαδή από… … Dictionary of Greek